3.Fejezet: A Levél

Leültem az ágyam szélére és kinyitottam a levelet...

"Kelly!

A nevem Brandon.

Beszélnem kell veled!

Gyere ma este tizenegyre a Heart-Lake mólójához...

Tudom, hogy tudod hol van.

Üdv!"

Brandon?!Nem ismerős név...És miért akar velem találkozni?!Mit akarhat és ki Ő?!

Kérdések ezrei rohamoztak meg.A józan eszem azt mondta ne mennyek el, de legbelül úgy éreztem muszáj elmennem oda és beszélnem Vele!De honnan ismerhet?!

-Kelly!-Kopogott apu az ajtómon.-Itthon vagy?

-Igen, itthon vagyok apu!-Szóltam ki.

-Melanie-val elmegyünk este vacsorázni.-Nyitott be.-Nem tudom mikor érünk haza.-Mondta.

-Oké...-Bólintottam.-Apu...Holnapra hivatalos vagyok egy nagyon kedves barátnőm esküvőjére...-Mondtam.-Nem tudom, hogy mikor érek majd haza.És lehet, hogy Embry-éknél alszom.

-Huh...Kinek lesz az esküvője?-Vonta fel a szemöldökét mosolyogva.

-Emily és Sam.-Mondtam.-És...Ti, hogy hogy csak így kiruccantok egy vacsira?-Kérdeztem.

-Ez titok, de...Megkérem...Melanie kezét...-Motyogta.

-Nahát!Ez nagyszerű!-Mosolyodtam el.-Gratulálok!-Öleltem meg.Majd meglepett arcát látva hátrébb léptem.-Mi az?!

-Hát...Azt hittem...Nem fogsz rajongani az ötletért...-Mondta.

-Ó...Hát...Meg kellett tanulnom elfogadni a dolgokat.És elfogadom.Jó látni, hogy boldog vagy Mel mellett.És...Anyu is örülne, hogy boldog vagy.-Mosolyogtam rá.-És ezek mellett...Melanie kedves nő.Szeretem.

-Örülök, hogy így vélekedsz Kicsim...-Ölelt magához.-Köszönöm...

-Apu...-Motyogtam.

-Hm?-Kérdezte.

-Van valami kaja?-Kérdeztem.

-Éhes vagy?!-Kérdezte.

-Aha...-Bólintottam, majd kimentem a szobából.Elindultunk lefelé a lépcsőn.

-Nem ettél?-Kérdezte.

-De...Miért?-Vontam fel a szemöldököm.

-Kelly...Mostanában...Többet eszel, mint szoktál és...Rosszul szoktál lenni...-Motyogta.-Szóval...Embry-vel...Izé...

-Apu!!!-Vágtam közbe.-Ne aggódj!Nem vagyok terhes!!!Védekezünk...

-Oké-oké...Csak megemlítettem...-Motyogta.

Ez nem lehet igaz...-Horkantottam, majd elmentem mellette a konyhába.

A hűtőből elővettem az ebéd maradékát, ami valamilyen sonkás, mexikói tészta volt, betettem a mikróba hogy meleg legyen...

-Most haragszol, mert megkérdeztem ezt?!-Hallottam meg apu kedves hangját mögülem.

-Nem.-Feleltem tömören.

-Aha...-Sóhajtott.-Látszik...

-Nem apu, nem azért haragszom, hogy ezt felhoztad, hanem azért, mert...Mert...-Hebegtem.

-Mert te sem tudod, hogy miért, ugye?-Mosolygott rám.-Csak féltelek...

-Tudom...-Sóhajtottam, majd kivettem a mikróból a tányért és vissza mentem a szobámba.Apunak igaza volt...Nem is volt miért felhúzni magam...Csak félt...

-Hülyeség...-Sóhajtottam.Majd miután belapátoltam a kaját kimentem a konyhába, ahol apu még mindig ott volt.A pultnál ült és olvasott valamit...

Betettem a mosogatóba a tányért, majd oda ültem mellé...

-Bocsi.-Mondtam.-Csak...Ideges vagyok mostanában.-Sóhajtottam.

-Semmi baj.-Vont vállat.-Igazad volt...Nem játszhatom el az anyádat.-Mosolygott rám.

-Oké...-Álltam fel.-Mind a kettőnknek igaza volt.-Vontam vállat, majd mentem is vissza a kicsi kis kuckómba...

***

Fél tízkor elkezdtem készülődni.Lezuhanyoztam, felgumiztam a hajam, javítottam a sminkemen, majd kimentem, hogy felöltözzek.

Egy sima kék pólót és egy farmert vettem fel.Hozzá egy tornacipőt és mivel odakint hűvös volt a bőrdzsekimet is magamra kaptam.

Aztán jöjjön aminek jönnie kell alapon kimásztam az ablakon, lecsúsztam az ereszcsatornán, majd a kocsimba beülve mentem a megadott helyre.

Már negyed tizenegy volt...

A józan eszem ordított, hogy FORDULJ VISSZA!!!, de a lelkem és a kíváncsiságom húzott előre.

És ebben az esetben a belső hang maradt felül...