9.Fejezet: Jelek

-Ő ki, Kelly?-Kérdezte Brandon kíváncsian.

-Az aki két másodpercen belül kinyír téged...-Morogta, majd remegni kezdett.

-Embry!-Pattantam fel, majd megfogtam a kezét.-Ez nem az amire gondolsz...De ezt ne itt beszéljük meg...-Néztem körbe.-Gyere Brandon...-Intettem a bátyám felé.

Elindultunk egy üres mellék utca felé, ami sikátorban végződött...

Majd megálltam a zsákutca végén.

-Embry...Mielőtt még megszólalnál...-Pillantottam a kedvesemre.-Brandon nem a szeretőm.

-Hát akkor ki a franc...-Morogta.

-A...-Pillantottam Brandon-ra.-A bátyám.

-A bátyád...Hülyének nézel?!-Fonta össze maga előtt a karjait.

-Embry...-Nyögtem.

-A bátyja vagyok...Brandon Lucas.Vagyis...Féltesók vagyunk...Közös az apánk.-Szólalt meg Brandon.

-És...Miért nem mondtad el?!-Kérdezte Embry felém fordulva.

-Mert...Mert megbeszéltük, hogy MÉG nem beszélünk róla...Előtte jobban megismerjük egymást és...Különben is...Brandon...Öhm...Nos...Nem ember.-Mondtam.

-Mi van?!-Hőkölt hátrébb Embry.

-Fúrián vagyok.-Mondta Brandon.

-Mi vagy te?!-Értetlenkedett.

-Fúrián...Árnyjáró, árnyak irányítója...Stb...Rémlik valami?-Kérdezte a bátyám.

-De én még mindig nem értem, hogy miért...-Kezdett bele.

-Embry!-Emeltem fel a hangom.-Ne csináld már!Kérlek szépen...-Néztem a szemébe.Majd az agyamban fény villant...-Brandon...A te anyukád...Fúrián?-Kérdeztem.-Mert...Gondolom ez örökletes dolog...Nem?

-Nem...Tudom...-Motyogta.-Vagyis...Anyu...Nem Fúrián.

-Öhm...Honnan lehet tudni, hogy valaki Fúrián-e?Vannak valami...Jelek?-Kérdeztem tovább.

-Hát...A szemünk izgalmi állapotban, vadászat során, vagy sötétben fehérré válik és remekül látunk...Gyorsak vagyunk és csendesek...Emellett erősek és...A Brotex-ről...-Mondta.

-Brotex?-Kérdeztem vissza ismét...

-Öh...Tetoválás szerűség...Ősi írásjel...Nekem például...Az alkaromon van.-Húzta fel a kabátja ujját, s egy nonfiguratív tetoválás féleség volt a karján...

-Apunak...-Nyeltem nagyot.-A hátán van egy...Hasonló tetkó...A bal lapockáján...-Mondtam, mikor végig simítottam a tetováláson.-Akkor...Apu is...-Néztem a fiúkra értetlenül.

-Fúrián.-Szólalt meg Embry.

-Úristen...Akkor...Én...-Léptem hátrébb.A világ forgott velem, remegtem, izzadt a tenyerem...

-Kelly, nyugi!-Termett mellettem Brandon.-Nem biztos, hogy te is...Max...Figyelünk rád...Nézzük a jeleket...-Karolta át a vállam.

És ekkor ismét eszembe jutott a változás...Többet eszek, rosszul alszom...Sok vizet iszok...Úristen...Istenem...Ne...Nem akarom...

-Kelly...Minden oké?-Kérdezte Embry bizonytalanul.

-Nem...-Nyeltem nagyot.-Brandon...Miféle...Jelek mutatkoznak?-Dőltem a falnak.

-Kelly...Jól vagy?Biztos?-Kérdezte Embry.-Mennyünk...Út közben megbeszéljük...-Karolta át a derekamat.

***

Már a kocsiban ültünk.Embry vezetett, én hátul ültem, mellettem meg Brandon.

-Szóval...Miféle...Jelek lesznek?-Kérdeztem ismét.

-Nos...Több tápanyagot veszel magadhoz...És néha...Rossz közérzet, fejfájás, nyugalmi állapotban magas pulzus szám...S a többi...-Mondta.-Ilyesmik...

-Te jó ég...-Vettem mély levegőt.-Nem lehet...-Lélegeztem mélyeket.

-Kelly...Mondd már...Mi van?!-Parkolt le az út szélén Embry.

Még én sem fogtam fel teljesen a dolgokat, de már kezdett kigyúlni a fény az agyacskámban...

-Kelly...-Fogta meg a kezem Brandon.

-Fiúk...Én...-Emeltem fel a fejemet.-Azt hiszem én is Fúrián vagyok...

8.Fejezet: A Szerető

-Haló?!-Szólt bele a bátyám két csörgés után.

-Szia...Kelly vagyok.Tudunk valahol találkozni ma?-Mosolyodtam el.

-Szia...-Éreztem a hangján, hogy elmosolyodik.-Persze...Öhm...Neked jó lesz egy óra mulva Port Angeles-ben, a Pláza?

-Akkor ott...-Bólintottam.-Egy óra múlva a...Főbejáratnál.-Mondtam.

-Oké, szia...Vigyázz magadra.Szeretlek...-Búcsúzott.

-Én is, szia!-Nyomtam ki, majd vissza csúsztattam a zsebembe a telefonomat.

Aztán a mögöttem lévő erdőből zajt hallottam...Megfordultam...Semmi...

-Áh...-Legyintettem, majd mentem haza...

EMBRY SZEMSZÖGE

Kelly olyan különösen viselkedett velem a mostani időkben...Érdekes volt...Tudtam, éreztem, hogy titkol előlem valamit...De soha nem akarta elmondani.

Miután elment egy-két percig hezitáltam, majd én is elindultam...Átváltoztam és az erdő széléről követtem Farkas alakban...

A mobilját vette elő és valakinek telefonált...

-Haló?!-Szólt bele egy idegen férfi hangja két csörgés után.

-Szia...Kelly vagyok.Tudunk valahol találkozni ma?-Mosolyodott el Kelly.

-Szia...-Éreztem a hangján, hogy elmosolyodik.-Persze...Öhm...Neked jó lesz egy óra mulva Port Angeles-ben, a Pláza?

-Akkor ott...-Bólintott a szerelmem.-Egy óra múlva a...Főbejáratnál.-Mondta.

-Oké, szia...Vigyázz magadra.Szeretlek...-Búcsúzott a férfi.

-Én is, szia!-Nyomtam ki, majd vissza csúsztatta a zsebembe a telefonját.

Elképesztően dühös lettem...Megfordultam és elrohantam, de a mozdulat közben megreccsent egy-két ág és ezt Kelly s meghallotta...

Haza rohantam, felöltöztem és elindultam Port Angeles-be, hogy megtudjam ki ez az ideen férfi, akivel Kelly megcsal...

KELLY SZEMSZÖGE

Hazaérve gyorsan átöltöztem és kivasaltam a hajamat, majd egy gyors, szolid sminket dobtam fel...

Egy szürke pólót és egy farmert vettem fel.

Még egy fekete magassarkút, szürke táska, kiegészítők és indulhattam is Port Angeles-be...

***

fél óra alatt már a pláza előtt álldogáltam és vártam, hogy Brandon jöjjön...

-Kelly!-Integetett Brandon.

-Brandon!-Öleltem meg, mikor odaért hozzám.-Szia!

-Szia...-Mosolygott, majd puszit váltottunk.-Hiányoztál...

-Te is nekem...-Ölelt meg ismét.-Mit szólnál...Egy ebédhez?Én fizetek...-Pillantott a Sétáló-utcai kültéri étkezdére.

-Király...Benne vagyok.-Bólintottam mosolyogva, majd oda mentünk és leültünk.rendeltünk kaját, majd beszélgetni kezdtünk.

EMBRY SZEMSZÖGE

Kiértem a Pláza főbejárata elé...

Tíz perc múlva Kelly is megérkezett...

Majd az idegen is...

Köszöntek egymásnak, megölelték egymást-én majd' felrobbantam-aztán leültek egy kültéri étkezdéhez és beszélgetni kezdtek...A kapucnimat jobban lehúztam és közelebb mentem...

Hogy halljam miről beszélgetnek.

KELLY SZEMSZÖGE

-És...Mi újság?-Kérdezte a bátyám.

-Semmi extra...Élem az életemet...Unalom van.-Mosolyodtam el.-És veled?

-Úgy szint...Vont vállat ő is.

-Hm...Köszönöm az ebédet.Finom volt.-Dőltem hátra.

-Én is jóllaktam.-Dőlt ő is hátra.-Egy kávét azért még elfogadsz?-Mosolygott.

-De csak akkor, ha én fizetem.-Mondtam majd a pincért oda hívva kértem egy kávét és egy kapucsínót.

Az italok kijöttek, mi meg folytattuk a beszélgetést...

Aztán egyszer csak...

-Szia Kelly...-Hallottam meg az Ő hangját a hátam mögül.

Megdermedtem...Aztán lassan hátra fordultam.

-Embry...-Nyeltem nagyot.

7.Fejezet: Békülés...

-Kelly!Gyere Te is!-Kapott fel Paul, majd az óceán felé szaladt velem.

-Paul!Te farkas vagy...Nem fázol...De én meg fogok fagyniiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-Visítoztam, mikor hozzám értek a hideg hullámok.

Lubickolni kezdtünk, mikor már én is megszoktam a vizet...Emily Sam karjaiban én meg...Pauléban...Érdekes volt.

Nevetgélve ment ki a társaság a vízből...

Leültem a farönkre, a tűz mellé és egy kicsit dideregtem...

-Hé...-Terített a hátamra takarót Embry, majd leült mellém.-Meg ne fázz...-Mosolygott óvatosan.

-Kösz...-Mosolyogtam vissza.

-Na és kinek lesz legközelebb esküvője?-Kérdezte Paul.

-Jared és Kim a soros...-Mosolyogtam a párosra.-Én még ráérek...-Vontam vállat.

-Megbeszéltük!-Szólalt meg Kim, majd egy cuppanós puszit nyomott kedvese arcára...

Mindannyian elmosolyodtunk...

Kezdtem álmosodni, úgyhogy a telefonom kijelzőjére pillantottam...03:02.

-Mennyünk, kicsim?-Kérdezte Embry.

-Aha...Lassan menni kéne...-Bólintottam.

-Oké...-Állt fel, majd én is felálltam.

-Mi megyünk...-Léptem oda Emily-ékhez.-Nagyszerű volt ez a nap, ez az este...És csak annyit még, hogy gratulálok...Ismét csak.-Öleltem meg.Majd Sam felé fordultam.-Aztán vigyázni rá!

-Vigyázni fogok.-Bólintott mosolyogva.

Aztán a többiektől is elköszöntünk...És elindultunk a kocsi felé.

Beültünk és indulhattunk Embry-ék háza felé...

-Szép volt ez a nap...Jól éreztem magam.-Mondtam mosolyogva.

-Aha!Én is...-Mosolyodott el.-Ennél jobban csak a sajátunkat várom...-Pillantott rám.

-Én is...-Bólintottam.

***

Embry-ékhez érve kiszálltunk a kocsiból és halkan bementünk a házba...Felmentünk Embry szobájába, átvettük a pizsit és befeküdtünk az ágyba...

A hajam még vizes volt, így még fáztam egy kicsit...

-Fázok...-Bújtam hozzá.Ő átölelt...

-Aludjunk...-Csókolt meg, majd elhelyezkedett, engem a mellkasára vont és így aludtunk el...

***

-Hahó...Ébresztő drágám...-Hallottam meg a hangját...

-Ne...-Morogtam, majd az arcomat a nyakába fúrtam.-Nemakaroooom...-Nyöszörögtem.

-Na jó...Én megyek és lezuhanyzom...-Csusszant ki mellőlem, majd elment a fürdőbe...

Fél óra múlva felöltözve jött ki és lehuppant mellém...

-Nekem is kéne mennem zuhanyozni...-Motyogtam bele a párnába, hason fekve.

-Akkor hajrá...-Simogatta meg a hátamat.-Én lemegyek reggelizni...-Majd felállt és kiment.

Én erőt vettem magamon, felkaptam a karomra a tegnapi farmeromat és egy fekete AC/DC-s felsőt...Aztán elmentem a fürdőbe.

Lezuhanyoztam és a hajamat felgumiztam.Aztán én is lementem a konyhába.

-Palacsinta a reggeli...Az jó lesz?-Kérdezte Embry nekem háttal, a pultnál állva.

-Irigyellek emiatt a képességed miatt...-Öleltem át hátulról.-Amúgy...Aha.-Majd elengedtem és leültem a székre.

-Tessék...-Tett le elém egy csomó palacsintát málna-habbal.Majd ő is leült az ő-kétszer akkora-adagjával.

-Jó étvágyat...-Mondtam, majd enni kezdtünk.

***

-Na...És mára mi a programod?-Kérdezte mosolyogva.

-Hát...Kifaggatok aput és Melanie-t...Ők is össze fognak házasodni...-Mosolyodtam el.

-Hú!Az tök jó...-Bólintott.

-Aha...-Mosolyogtam tovább.

-És...Utána?-Kérdezte.

-Még nem tudom...De azért el kéne majd vinnem Inna-t...Sétálni a partra...-Húztam el a számat.

-Én meg...Lehet, hogy éjszakás leszek...-Sóhajtott.-De ha nem...Este beugrok hozzád.-Mosolygott.

-Okés.-Bólintottam.-Na...De én megyek is.-Álltam fel.-Van még...Egy kis dolgom...-Mondtam.

-Oké...-Állt fel Ő is.Majd magához ölelt.

-Szeretlek...-Csókoltam meg.-Vigyázzatok magatokra az őrjáraton...-Mondtam.

-Mint mindig...Én is szeretlek...-Mosolyodott el.-Szia...

-Szia!-Mosolyogtam, majd mentem is...Gyalog.Mivel most jól jött a levegőzés és telefonálnom kellett Brandon-nak, hogy találkozzunk...

6.Fejezet: A veszekedés

Miután kimondták a boldogító "Igen"-t csókban forrtak össze és mindannyian tapsolni és éljenezni kezdtünk...

Gratuláltunk sorban, aztán a svédasztalhoz vonultak, táncoltak, vagy csak simán beszélgettek az emberek...

-Mennyünk táncolni?-Kérdezte Embry, mikor egy lassú szám jött...

-Mennyünk.-Álltam fel, majd a "tömeg" felé mentünk...

Közelebb húzott magához, átkarolta a derekamat, én meg a fejemet a vállára hajtottam...

-Szeretlek...-Suttogta.Elmosolyodtam.

-Én is szeretlek.-Pillantottam fel rá, majd megcsókoltam, s tovább táncoltunk.

Mikor vége lett a számnak elindultunk vissza, az asztalunkhoz...

***

-Szerintem mennyünk haza, öltözzünk át, aztán meg majd visszajövünk a bulira...Nem?-Kérdezte Embry.

-Oké.-Álltam fel.-Elköszönök Emilyéktől, aztán mehetünk...Oké?-Mosolyogtam rá, majd oda mentem Em-hez.

-Hé...Embry-vel elugrunk átöltözni, de a bulira tuti itt leszünk.-Mosolyogtam barátnőmre.

-Oh...Hát oké...-Mosolygott vissza.-Úgy...Nyolcra tuti itt lesztek?

-Persze...Szerintem már hétre.-Bólogattam, majd megöleltem.-Majd jövünk, szia!

***

-Mit vegyek fel?-Kérdeztem Embry-t.-Szoknyát, vagy nadrágot?

-Mondjuk...Szoknyát.-Vont vállat mosolyogva.

-És miért éppen szoknyát?-Kérdeztem.

-Mert...Csinos vagy benne...És egyébként sem láttalak túl sokszor szoknyában.-Vont vállat.

-Oké...Akkor nadrág.-Bólintottam.

-hé...Én szoknyát mondtam.-Ült fel az ágyamon.

-tudom.Én meg nadrágot.-Vontam vállat, majd kimentem a fürdőbe és felöltöztem.

Egy színes tunikát és a kedvenc farmeromat vettem fel.

Hozzá egy, a pólóhoz illő cipő és a lila köves gyűrűm.

Aztán mehettünk is le, hogy elmenjünk Embry-ékhez...

***

-Szia anyu!Haza jöttem átöltözni.-Köszönt Embry az anyjának, mikor megérkeztünk hozzájuk.

-Sziasztok!-Mosolygott ránk Marg, majd megölelt.

Embry elment átöltözni, mi meg leültünk a kanapéra.

-És...Szép volt az esküvő?-Kérdezte Margaret.

-Igen...-Bólogattam.-És Emily ruhája is gyönyörű volt...

-Biztos nagyon szép volt...-Bólogatott a nő.

-Hát Robert?-Kérdeztem, mivel a férfit nem láttam.

-Elment Harry-vel horgászni...-Rázta a fejét rosszallóan.

-Kész vagyok...-Jött ki Embry a szobából.

Egy szürke póló volt rajta, amit még együtt vettünk, farmer és az a parfüm amit tőlem kapott névnapjára...

-Mehetünk?-Álltam fel.

-Aha.-Bólintott mosolyogva.-Majd jövök...Vagy...Jövünk anyu.-Fordult az anyja felé.

-Oké.-Bólintott mosolyogva.

Majd kimentünk a kocsihoz és indultunk is a partra, a bulira...

A kocsiban ülve gondolkozni kezdtem...

Mikor tudnék találkozni Brandon-nal...Mikor mondjam el a többieknek, hogy van egy bátyám...Vagy...Apu mit szólna ha megkérdezném tőle, hogy miért nincs tesóm...Vagy ilyesmi...Áh...Ez olyan hülyeség...

-Kelly...Minden oké?-Hallottam meg Embry hangját, ami visszatérített a jelenbe.

-Mi?-Fordultam felé.-Ja...Bocsi...Csak elgondolkoztam.-Ráztam meg a fejem.

-Azt észre vettem...-Bólintott mosolyogva.-Valami baj van, Kicsim?-Kérdezte.

-Nem, semmi...-Ráztam meg a fejem.

-Biztos?-Kérdezte furán méregetve.

-Igen.Biztos.-Néztem a szemébe.-Itt vagyunk.-Fordultam vissza előre, majd vártam mikor áll meg a kocsi, hogy levegőzzek egyet...

Miután megállt a kocsi kipattantam és elindultam a srácok felé, akik már meggyújtották a tüzet és oda lehetett hallani a nevetéseket...

-Kelly...Várj már...-Sietett mellém Embry.-Mit nem mondasz el nekem?!-Fordított maga felé.

Istenem...Gondoltam, hogy ez lesz!

-Semmi baj nincs Embry!Miért nem lehet ezt megérteni?!?!-Kérdeztem ingerülten, majd elindultam tovább...

Ő meg ott állt néhány másodpercig, majd mikor én oda értem a lányokhoz megöleltem őket és leültem közéjük.Ekkor érkezett a srácok közé Embry is...

Remek!smét el lett rontva a kedvem és minden egyéb is...

5.Fejezet: Ne Aggódj!

Reggel a vekkerem nyolckor eszeveszett csörgésbe kezdett, én meg lecsaptam, mint a taxi órát...

Kikászálódtam és a fürdő felé csoszogtam.

Arcot mostam, letusoltam és sminkeltem.

Most egy kicsit többet törődtem a sminkkel, hiszen eléggé karikás volt a szemem.

Aztán kivasaltam a hajam is.

Még egy kis javítás a sminken és mentem is felöltözni.

Az új ruhámat vettem fel, néhány arany színű kiegészítőt, parfüm, a fekete-arany színű táskám és végül a magassarkúm, ami szintén fekete-arany színben pompázik.

Letipegtem a földszintre, ahol Melanie már a konyhában volt.

-Kelly...Hű de csinos vagy...Hova készülsz?-Kérdezte Mel meglepetten.

-Apu...Nem mondta?-Kérdeztem meglepetten.

-Nem...Mit kellett volna?-Mosolyodott el.

-Hivatalos vagyok Embry-vel a barátaink esküvőjére...Sam és Emily...-Mondtam.

-Jé...Nem, még meg sem említette...-Rázta meg a fejét.

-Hát...Akkor én most mondom.-Mosolyogtam vissza.-Na de Mel...Mitől van ilyen kicsattanóan jó kedved?-Kérdeztem somolyogva.

-Apád megkérte a kezem...-Mosolyodott el, majd az orrom alá tolta a kezét, amin egy gyönyörű jegygyűrű volt.

-Azt a!!!-Tapsikoltam.-Gratulálok!-Öleltem magamhoz.-Ez remek!

-Hát...Másra számítottam a te részedről.-Vont vállat.

-Kedvellek...És örülök, hogy apu boldog.-Mondtam.

Ekkor dudált valaki...

-Megjött Embry...Mennem kell.Szia!-Adtam egy puszit az arcára, majd kirohantam...

-Szia!-Ültem be a kocsiba, majd megcsókoltam Embry-t.-Mehetünk?

-Aha...-Bólintott mosolyogva.-Gyönyörű vagy...

-Köszi...-Pirultam el.-Te is eszméletlenül dögös vagy ebben az öltönyben...Többször kéne így járnod.-Nevettem fel.

Mosolyogva megrázta a fejét, majd elindultunk...

***

Leparkoltunk a Uley háznál és kiszállva elindultunk a többiek felé.

Kevesen voltunk.A falka, Emily és Sam szűk családi köre.

-Sziasztok!-Köszöntem a srácoknak.-Emily?

-Fent van Leah-val...-Mondta Kim.

-Felmegyek hozzá.-Mondtam, majd elindultam a ház felé...

Az ajtóban találkoztam Sam-mel...Nagyon boldog volt és ideges...

-Szia!-Mosolyogtam rá, majd megöleltem.-Gratulálok még egyszer...-Mondtam.-Felmegyek Em-hez...Hátha kell egy kis segítség.

-Köszönöm.-Mondta kedvesen.-Menny csak...-Ált odébb, mire én bementem és fel egyenest a lépcsőn...

Bekopogtam a hálószobájuk ajtaján...

-Ki az?!-Hallottam meg Leah hangját.

-Én vagyok az, Kelly...-Mondtam.

-Bújj be!-Hallottam meg Emily hangját, mire bementem...

-Szia!-Köszöntek.

-Helló...-Csuktam be az ajtót.

-Na...Én kimegyek, most hogy megérkezett a felmentő sereg.-Mondta Leah, majd ki is ment...

-Gyönyörű vagy...-Léptem mellé mosolyogva.Egy fehér, egyszerű ruha volt rajta, aminek a nyakán kristályként csillogó kövek voltak.

Egy karkötő és egy ezüst színű magassarkú...Gyönyörű volt!

-Köszi...Te is...-Mosolygott vissza halványan.

-Nyugi...-Karoltam át a vállát.

-Ideges vagyok...-Fújta ki a levegőt hangosan.

-Megértem...Egyszer megy férjhez az ember lánya...-Mondtam.

-Ja...-Mosolyodott el.

-Na!Gyere ide!-Öleltem szorosan magamhoz.-Gyönyörű vagy és ez életed egyik legszebb napja!Érezd jól magad...-Mosolyogtam rá.

-Oké...-Bólintott.

-Lányok!-Kopogott be egy ismeretlen hangú valaki, majd egy idős indián férfi dugta be a fejét.

-Jó napot...-Mondtam mosolyogva.

-Kelly!Ő az apám, apu ő Kelly.Egy nagyon kedves barátnőm.-Mutatott be minket egymásnak.

-Áh...-Mosolygott a férfi, majd kezet nyújtott.-Richard Young.

-Kelly Lucas.-Fogtam meg a kezét.

-Kicsim...Mennünk kéne.Idő van.-Fordult Em felé Mr.Young.

-Én lent leszek...-Szólaltam meg.-Emily...Mr.Young...-Biccentettem.

-Kelly!Kérlek...Csak Rick.-Mondta a férfi.

-Oké...Rick.-Mosolyogtam rá, majd kimentem vissza a helyünkre...

-Hogy van?-Kérdezte Embry, mikor leültem mellé.

-Idegesen.-Mosolyodtam el.

-Megérthető...-Vont vállat.

És ekkor nyílt az ajtó, amin Emily és az apja jöttek ki, s az ajtótól, a férjig és a papig tartó vörös szőnyegen, amin fehér rózsaszirmok voltak elindultak...

4.Fejezet: Brandon

Ha azt mondanám, hogy nem féltem...Orbitálisat hazudnék...

Nagyon féltem.Nem tudtam, hogy ki ez a Brandon gyerek...És persze azt sem, hogy mit akarhat...

Leparkoltam Heart-Lake északi partján, majd gyalog elindultam lefelé, a mólóhoz...

Senki nem volt még ott...

És mi van ha csak hülyéskedtek?!-Kérdeztem meg magamtól.

-Ha várok öt percet abba nem halok bele...-Motyogtam magamnak, majd a móló oldalán lévő korlátnak dőltem.

-Már vártalak, Kelly...-Szólalt meg valaki mögöttem.

Rémülten pördültem meg, s a hang forrásának irányába bámultam.Ő volt az...A kajáldából...

-Mit akarsz?!-Kérdeztem.-És...Ki vagy te?...

-Mint mondtam...Brandon vagyok.-Termett mellettem, mire rémülten szökkentem odébb, így majdnem a vízbe estem...De Ő gyorsan utánam nyúlva elkapott...

-Öhm...Most nem valami köszönöm, vagy...Hasonló kéne, hogy jöjjön?!-Kérdezte mosolyogva.

-Öhm...De...Izé...Kösz...-Bólintottam lassan.-Szóval...Mit akarsz tőlem?-Kérdeztem.

-Először is...Csak annyit szeretnék tudni, hogy a Te apádat és az anyádat hogy hívják?-Kérdezte.

-Miért?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Kérlek, Kelly...Ez fontos lenne...-Mondta.

-Az apám George Lucas, anyu meg...Sarah Smith Lucas...-Mondtam.-Nem értelek...Ez miért érdekel Téged?!

-Kelly...Az én nevem, mármint a teljes nevem...Brandon Lucas...És az apám pedig...-Nyelt nagyot.-George Lucas...-Suttogta.

Belém meg, mintha a 220 csapott volna, csak álltam..."Most meg mi van?!?!" fejjel.

-Mi van?!-Kérdeztem halkan.-Testvérek vagyunk?!

-Nem.-Felelte.-Csak féltestvérek...Az én anyámat Mary Glasgow-nak hívják...-Rázta a fejét.-De...Nem is biztos, hogy az apánk ugyanaz és...-Hadarta.

-Css...-Intettem le.-Várj...-Mondtam.-Hány éves vagy?

Hát...Ez...Nálunk...Nem tudom...-Hebegte.

-Brandon...Hogyhogy nem tudod?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Én...Nem vagyok...Ember.-Mondta.

-Hát persze...Ezt gondolhattam volna...-Horkantottam.-Persze, hogy nekem nem lehet normális életem...-Húztam el a számat.-Ha nem vagy ember...Akkor mi vagy?!Vámpír?Netán vérfarkas, vagy ami még jobb...Penchi?!-Kérdezgettem.

-Hu...Jó sokat tudsz, de el kell, hogy szomorítsalak...Egyik sem.-Mondta.-Fúrián vagyok...

-Mi vagy?!-Kérdeztem vissza.-"Fúrián"?!

-Aha...-Bólintott.-Az árnyak irányítója...-Segített.

-Oké...-Bólintottam lassan.-Összegezzük a dolgokat.Van egy féltesóm, akiről majdnem tizennyolc évig semmit sem tudtam.Kipipálva.Még egy misztikus lény lépett be az életembe.Kipipálva.És az a valami...A bátyám...Részben.Kipipálva.-Soroltam.

-Igen.-Bólintott.-Kelly...Azért jöttem ide, Forks-ba, hogy beszéljek veled és...Hogy megismerjem az apámat.-Mondta.-De ha nem vagy rám kíváncsi csak mondd és én eltűnök az életedből...Oké?

-Most komolyan azt várod tőlem, hogy elküldjem a bátyám?!-Kérdeztem mosolyogva.-Hihetetlen, de örülök, hogy megismertelek...Ott...A kajáldában...Tudtam, hogy te más vagy...Éreztem valamit, de nem tudtam, hogy mit...-Mondtam.

-Szóval...Maradhatok és része lehetek az életednek?-Kérdezte bizakodón.

-Igen.-Bólintottam.

-Köszönöm!-Ölelt magához, majd megpördült velem.

-Figyelj...Most mennem kéne.-Mondtam hátrébb lépve.-Holnap korán kell kelnem...-Mondtam, miközben elindultunk visszafele.

-Értem...-Bólintott.-De ugye majd találkozunk valamikor?!

-Persze!-Bólintottam.-De holnap nem tudunk, mert hivatalos vagyok egy esküvőre...Aztán nemsokára kezdődik a suli és...El leszek foglalva.De persze beiktatok egy-két találkozót.-Mosolyogtam fel rá.

-Oké...-Bólintott.

Majd a kocsim mellett megállt.

-Hát...Akkor szia.-Mosolygott rám.

-Szia...Bátyus...-Mosolyogtam vissza, majd oda léptem hozzá és megöleltem.

-Hé...-Tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Hm?-Pillantottam fel rá.

-És...Az apánkat...Mikor...-Motyogta.

-Nem tudom...Ezzel még várjunk egy kicsit.Ne mondjuk még el senkinek.És miután...Minden oké lesz, mikor minden egyenesbe jön akkor elkezdhetünk ezzel foglalkozni.-Mondtam.

-Oké.-Bólintott.-Akkor...Majd...

-Majd.-Bólogattam, majd még utoljára megöleltem.

Aztán beültem a kocsimba és integetések közepette elhajtottam hazafelé...

3.Fejezet: A Levél

Leültem az ágyam szélére és kinyitottam a levelet...

"Kelly!

A nevem Brandon.

Beszélnem kell veled!

Gyere ma este tizenegyre a Heart-Lake mólójához...

Tudom, hogy tudod hol van.

Üdv!"

Brandon?!Nem ismerős név...És miért akar velem találkozni?!Mit akarhat és ki Ő?!

Kérdések ezrei rohamoztak meg.A józan eszem azt mondta ne mennyek el, de legbelül úgy éreztem muszáj elmennem oda és beszélnem Vele!De honnan ismerhet?!

-Kelly!-Kopogott apu az ajtómon.-Itthon vagy?

-Igen, itthon vagyok apu!-Szóltam ki.

-Melanie-val elmegyünk este vacsorázni.-Nyitott be.-Nem tudom mikor érünk haza.-Mondta.

-Oké...-Bólintottam.-Apu...Holnapra hivatalos vagyok egy nagyon kedves barátnőm esküvőjére...-Mondtam.-Nem tudom, hogy mikor érek majd haza.És lehet, hogy Embry-éknél alszom.

-Huh...Kinek lesz az esküvője?-Vonta fel a szemöldökét mosolyogva.

-Emily és Sam.-Mondtam.-És...Ti, hogy hogy csak így kiruccantok egy vacsira?-Kérdeztem.

-Ez titok, de...Megkérem...Melanie kezét...-Motyogta.

-Nahát!Ez nagyszerű!-Mosolyodtam el.-Gratulálok!-Öleltem meg.Majd meglepett arcát látva hátrébb léptem.-Mi az?!

-Hát...Azt hittem...Nem fogsz rajongani az ötletért...-Mondta.

-Ó...Hát...Meg kellett tanulnom elfogadni a dolgokat.És elfogadom.Jó látni, hogy boldog vagy Mel mellett.És...Anyu is örülne, hogy boldog vagy.-Mosolyogtam rá.-És ezek mellett...Melanie kedves nő.Szeretem.

-Örülök, hogy így vélekedsz Kicsim...-Ölelt magához.-Köszönöm...

-Apu...-Motyogtam.

-Hm?-Kérdezte.

-Van valami kaja?-Kérdeztem.

-Éhes vagy?!-Kérdezte.

-Aha...-Bólintottam, majd kimentem a szobából.Elindultunk lefelé a lépcsőn.

-Nem ettél?-Kérdezte.

-De...Miért?-Vontam fel a szemöldököm.

-Kelly...Mostanában...Többet eszel, mint szoktál és...Rosszul szoktál lenni...-Motyogta.-Szóval...Embry-vel...Izé...

-Apu!!!-Vágtam közbe.-Ne aggódj!Nem vagyok terhes!!!Védekezünk...

-Oké-oké...Csak megemlítettem...-Motyogta.

Ez nem lehet igaz...-Horkantottam, majd elmentem mellette a konyhába.

A hűtőből elővettem az ebéd maradékát, ami valamilyen sonkás, mexikói tészta volt, betettem a mikróba hogy meleg legyen...

-Most haragszol, mert megkérdeztem ezt?!-Hallottam meg apu kedves hangját mögülem.

-Nem.-Feleltem tömören.

-Aha...-Sóhajtott.-Látszik...

-Nem apu, nem azért haragszom, hogy ezt felhoztad, hanem azért, mert...Mert...-Hebegtem.

-Mert te sem tudod, hogy miért, ugye?-Mosolygott rám.-Csak féltelek...

-Tudom...-Sóhajtottam, majd kivettem a mikróból a tányért és vissza mentem a szobámba.Apunak igaza volt...Nem is volt miért felhúzni magam...Csak félt...

-Hülyeség...-Sóhajtottam.Majd miután belapátoltam a kaját kimentem a konyhába, ahol apu még mindig ott volt.A pultnál ült és olvasott valamit...

Betettem a mosogatóba a tányért, majd oda ültem mellé...

-Bocsi.-Mondtam.-Csak...Ideges vagyok mostanában.-Sóhajtottam.

-Semmi baj.-Vont vállat.-Igazad volt...Nem játszhatom el az anyádat.-Mosolygott rám.

-Oké...-Álltam fel.-Mind a kettőnknek igaza volt.-Vontam vállat, majd mentem is vissza a kicsi kis kuckómba...

***

Fél tízkor elkezdtem készülődni.Lezuhanyoztam, felgumiztam a hajam, javítottam a sminkemen, majd kimentem, hogy felöltözzek.

Egy sima kék pólót és egy farmert vettem fel.Hozzá egy tornacipőt és mivel odakint hűvös volt a bőrdzsekimet is magamra kaptam.

Aztán jöjjön aminek jönnie kell alapon kimásztam az ablakon, lecsúsztam az ereszcsatornán, majd a kocsimba beülve mentem a megadott helyre.

Már negyed tizenegy volt...

A józan eszem ordított, hogy FORDULJ VISSZA!!!, de a lelkem és a kíváncsiságom húzott előre.

És ebben az esetben a belső hang maradt felül...