9.Fejezet: Jelek

-Ő ki, Kelly?-Kérdezte Brandon kíváncsian.

-Az aki két másodpercen belül kinyír téged...-Morogta, majd remegni kezdett.

-Embry!-Pattantam fel, majd megfogtam a kezét.-Ez nem az amire gondolsz...De ezt ne itt beszéljük meg...-Néztem körbe.-Gyere Brandon...-Intettem a bátyám felé.

Elindultunk egy üres mellék utca felé, ami sikátorban végződött...

Majd megálltam a zsákutca végén.

-Embry...Mielőtt még megszólalnál...-Pillantottam a kedvesemre.-Brandon nem a szeretőm.

-Hát akkor ki a franc...-Morogta.

-A...-Pillantottam Brandon-ra.-A bátyám.

-A bátyád...Hülyének nézel?!-Fonta össze maga előtt a karjait.

-Embry...-Nyögtem.

-A bátyja vagyok...Brandon Lucas.Vagyis...Féltesók vagyunk...Közös az apánk.-Szólalt meg Brandon.

-És...Miért nem mondtad el?!-Kérdezte Embry felém fordulva.

-Mert...Mert megbeszéltük, hogy MÉG nem beszélünk róla...Előtte jobban megismerjük egymást és...Különben is...Brandon...Öhm...Nos...Nem ember.-Mondtam.

-Mi van?!-Hőkölt hátrébb Embry.

-Fúrián vagyok.-Mondta Brandon.

-Mi vagy te?!-Értetlenkedett.

-Fúrián...Árnyjáró, árnyak irányítója...Stb...Rémlik valami?-Kérdezte a bátyám.

-De én még mindig nem értem, hogy miért...-Kezdett bele.

-Embry!-Emeltem fel a hangom.-Ne csináld már!Kérlek szépen...-Néztem a szemébe.Majd az agyamban fény villant...-Brandon...A te anyukád...Fúrián?-Kérdeztem.-Mert...Gondolom ez örökletes dolog...Nem?

-Nem...Tudom...-Motyogta.-Vagyis...Anyu...Nem Fúrián.

-Öhm...Honnan lehet tudni, hogy valaki Fúrián-e?Vannak valami...Jelek?-Kérdeztem tovább.

-Hát...A szemünk izgalmi állapotban, vadászat során, vagy sötétben fehérré válik és remekül látunk...Gyorsak vagyunk és csendesek...Emellett erősek és...A Brotex-ről...-Mondta.

-Brotex?-Kérdeztem vissza ismét...

-Öh...Tetoválás szerűség...Ősi írásjel...Nekem például...Az alkaromon van.-Húzta fel a kabátja ujját, s egy nonfiguratív tetoválás féleség volt a karján...

-Apunak...-Nyeltem nagyot.-A hátán van egy...Hasonló tetkó...A bal lapockáján...-Mondtam, mikor végig simítottam a tetováláson.-Akkor...Apu is...-Néztem a fiúkra értetlenül.

-Fúrián.-Szólalt meg Embry.

-Úristen...Akkor...Én...-Léptem hátrébb.A világ forgott velem, remegtem, izzadt a tenyerem...

-Kelly, nyugi!-Termett mellettem Brandon.-Nem biztos, hogy te is...Max...Figyelünk rád...Nézzük a jeleket...-Karolta át a vállam.

És ekkor ismét eszembe jutott a változás...Többet eszek, rosszul alszom...Sok vizet iszok...Úristen...Istenem...Ne...Nem akarom...

-Kelly...Minden oké?-Kérdezte Embry bizonytalanul.

-Nem...-Nyeltem nagyot.-Brandon...Miféle...Jelek mutatkoznak?-Dőltem a falnak.

-Kelly...Jól vagy?Biztos?-Kérdezte Embry.-Mennyünk...Út közben megbeszéljük...-Karolta át a derekamat.

***

Már a kocsiban ültünk.Embry vezetett, én hátul ültem, mellettem meg Brandon.

-Szóval...Miféle...Jelek lesznek?-Kérdeztem ismét.

-Nos...Több tápanyagot veszel magadhoz...És néha...Rossz közérzet, fejfájás, nyugalmi állapotban magas pulzus szám...S a többi...-Mondta.-Ilyesmik...

-Te jó ég...-Vettem mély levegőt.-Nem lehet...-Lélegeztem mélyeket.

-Kelly...Mondd már...Mi van?!-Parkolt le az út szélén Embry.

Még én sem fogtam fel teljesen a dolgokat, de már kezdett kigyúlni a fény az agyacskámban...

-Kelly...-Fogta meg a kezem Brandon.

-Fiúk...Én...-Emeltem fel a fejemet.-Azt hiszem én is Fúrián vagyok...