12.Fejezet: A lakás

-Kelly...Most mi lesz?-Kérdezte Brandon, mikor a kocsimnak dőlve álldogáltunk.

-Nem tudom, Brandon...Nem tudom...-Ráztam meg a fejemet lassan.-Tudod mit...Öhm...Most szerintem menny haza és...Majd telefonon beszélünk...Még...Megpróbálok beszélni apuval...-Löktem el magamat a kocsitól.

-Oké.-Bólintott.-Minden jót...-Ölelt meg.-Majd beszélünk.Szia.

-Szia...-Mosolyogtam rá, majd ő bement az erdőbe, én meg vissza a házba.

A konyhába mentem, s kivettem a hűtőből a narancslevet.Töltöttem magamnak egy pohárba...

-Kelly.-Szólalt meg mögöttem egy hang, mire megfordultam.Apu volt az...

-Apu...-Sóhajtottam.-Mondd...-Keményítettem a hangomon, majd a pulthoz léptem, s átnéztem a leveleket.

-Most azért haragszol, mert...Letagadtam Brandon-t?Mert...Ez nem igaz...Nem tagadtam le, csak...-Mondta.

-Csak?!-Fordultam felé.-Rohadtul úgy hangzott pedig...-Ráztam meg a fejem.-Apu...Legalább most az egyszer adj két dologra őszinte választ...1.: Brandon a fiad? 2.: Fúrián vagy?-Kérdeztem.

-Egy...Igen...-Bólintott lassan.-Kettő...-Nyelt nagyot.-I...Igen...-Nyögte ki végül, mire én a pultnak támaszkodtam.

-O...oké...-Bólintottam.

-Kelly...Még egy kérdésem lenne...-Tette a vállamra a kezét.-Embry, Mira és a többiek...Szóval...Azt mondtad Ők sem emberek.Akkor...Mik?

-Embry és a Quilute fiúk plusz Leah...Vérfarkasok.Cullen-ék...Vámpírok és Mira...Nos Ő...Penchi volt...-Sóhajtottam.-És...Nem eltűnt, hanem...Meghalt...Meg kellett ölnünk.-Ültem le.

-Mi?!-Kérdezte döbbenten.-Miért, vagy...Hogy...Miért?!

-Meg akart ölni...Engem, Embry-t és...A többieket is...Muszáj volt!-Mondtam.-Sajnálom...Azóta rosszul érzem magam Miatta...Rémálmaim vannak és...Szörnyű...-Hajtottam le a fejem.

-Kelly...-Ült le mellém.-Ezt...A szülinapodra szerettem volna, adni, de...Odaadom most.-Vett ki a zsebéből egy kulcsot.-Ez...Egy lakás kulcsa.Egy...Faház, fent a hegyekben, itt, Forks-on túl.

-Szóval...Ez a lakásom kulcsa?-Mosolyogtam rá halványan.

-Igen...Valami olyasmi.-Bólintott mosolyogva.-Ha úgy érzed, hogy el kell menned, gondolkodni, vagy...Magányra van szükséged...Hát tessék...-Adta oda a kulcsokat, majd magamhoz öleltem.

-Köszönöm, Apu.-Mosolyogtam rá, majd felálltam.-Megyek...Telefonálok Brandon-nak, oké?Beszélek vele és...Majd meglátjuk, hogy lesz.

-Igen, persze...-Mosolygott rám.

-Hé...Add át neki, hogy...Ide bármikor jöhet.-Mosolygott, majd vissza mosolyogtam és felmentem a szobámba.

Előkaptam a telefonomat...

-Szia!Na, mi újság?-Szólt bele egyből Brandon.

-Megbékélt.-Mosolyodtam el.-Ja...És azt üzeni, hogy...Ide bármikor jöhetsz...A fia vagy.

-De jó...-Fújta ki a levegőt.

-Ja!És van egy nagyon-nagyon-nagyon szuper hírem!-Huppantam le az ágyra, a kezemben lévő lakáskulcsot fixírozva.

-Na mi?!-Kérdezte.

-Mivel...Egy hét múlva tizennyolc leszek...Aputól megkaptam az ajándékomat...-Dőltem hátra.-Találgass...

-Az a tetkó, amiről beszéltél?

-Nem!

-Áh!Nem szeretem az ilyet!Mondd már!-Türelmetlenkedett.

-Kaptam egy...Lakást, fent a hegyekben, Forks-on túl.-Hadartam el.

-Hú!Ez szuper!-Füttyentett elismerően.-És...Mikor ruccanunk le egy hétvégére?

-Hm...Mit szólnál hozzá, ha...A haverokkal lemennénk most hétvégén?Addig még van...3 nap.-Ültem fel.-Péntek, szombat és vasárnap...Hétfőn meg jönnénk.Reggel...

-Oké...De...A barátaiddal...Beszéld meg azt is, hogy...Én is mehetek-e?Oké?...Nem akarok zavarni.

-Dehogy zavarsz!A bátyám vagy...Az Ő barátjuk is.-Ráztam meg a fejem.

-Hát...Oké, legyen.-Egyezett bele.-Holnap találkozunk...Ok?

-Oké.Tudod mit?Gyere át ebédre!Itt lesz apu és Embry is.-Álltam fel, majd az ablakhoz léptem.Kinéztem...Embry épp ekkor jött ki az erdőből, ember alakban, jókedvűen és a ház felé tartott...

-Oké...Benne vagyok.Akkor holnap.Üdvözlöm Embry-t!Szia!-Elbúcsúztunk, aztán letettük.Én pedig lesiettem a földszintre a szerelmem elé.

Mikor leértem, Ő épp akkor lépett be...

-Szia!-Mosolyogtam rá.

-Helló!-Mosolygott vissza, majd megcsókoltuk egymást.

-Szia, Embry!-Köszönt apu.

-Helló, George!-Intett, majd mi felmentünk a szobámba...

-Nagyon jókedved van ma!-Ölelt magához.

-Naná!-Bólogattam, majd meglengettem előtte a kulcsot...

-Mi ez?

-Kulcs.

-Azt tudom!De minek a kulcsa?-Forgatta meg a szemét.

-Nos...A közös lakásunké...-Mosolyogtam rá.-Fent a hegyekben, Forks-on túl...

-Közös lakásunk?-Kerekedtek el a szemei.

-Igen...Vagyis...Ilyen parti-pecónak mondanám...-Vontam vállat.-Éés...Arra gondoltunk Brandon-nal, hogy...A hétvégén, azaz, péntek reggel mennénk és hétfőn reggel jönnénk...Lemehetnénk a haverokkal...Nem?

-De...Benne vagyok!-Bólogatott mosolyogva.-Holnap...Elnézünk a srácokhoz?És...Akkor meg is kérdezzük, hogy nekik jó-e?

-Ok.-Bólintottam én is.-Már alig várom!!!