12.Fejezet: A lakás

-Kelly...Most mi lesz?-Kérdezte Brandon, mikor a kocsimnak dőlve álldogáltunk.

-Nem tudom, Brandon...Nem tudom...-Ráztam meg a fejemet lassan.-Tudod mit...Öhm...Most szerintem menny haza és...Majd telefonon beszélünk...Még...Megpróbálok beszélni apuval...-Löktem el magamat a kocsitól.

-Oké.-Bólintott.-Minden jót...-Ölelt meg.-Majd beszélünk.Szia.

-Szia...-Mosolyogtam rá, majd ő bement az erdőbe, én meg vissza a házba.

A konyhába mentem, s kivettem a hűtőből a narancslevet.Töltöttem magamnak egy pohárba...

-Kelly.-Szólalt meg mögöttem egy hang, mire megfordultam.Apu volt az...

-Apu...-Sóhajtottam.-Mondd...-Keményítettem a hangomon, majd a pulthoz léptem, s átnéztem a leveleket.

-Most azért haragszol, mert...Letagadtam Brandon-t?Mert...Ez nem igaz...Nem tagadtam le, csak...-Mondta.

-Csak?!-Fordultam felé.-Rohadtul úgy hangzott pedig...-Ráztam meg a fejem.-Apu...Legalább most az egyszer adj két dologra őszinte választ...1.: Brandon a fiad? 2.: Fúrián vagy?-Kérdeztem.

-Egy...Igen...-Bólintott lassan.-Kettő...-Nyelt nagyot.-I...Igen...-Nyögte ki végül, mire én a pultnak támaszkodtam.

-O...oké...-Bólintottam.

-Kelly...Még egy kérdésem lenne...-Tette a vállamra a kezét.-Embry, Mira és a többiek...Szóval...Azt mondtad Ők sem emberek.Akkor...Mik?

-Embry és a Quilute fiúk plusz Leah...Vérfarkasok.Cullen-ék...Vámpírok és Mira...Nos Ő...Penchi volt...-Sóhajtottam.-És...Nem eltűnt, hanem...Meghalt...Meg kellett ölnünk.-Ültem le.

-Mi?!-Kérdezte döbbenten.-Miért, vagy...Hogy...Miért?!

-Meg akart ölni...Engem, Embry-t és...A többieket is...Muszáj volt!-Mondtam.-Sajnálom...Azóta rosszul érzem magam Miatta...Rémálmaim vannak és...Szörnyű...-Hajtottam le a fejem.

-Kelly...-Ült le mellém.-Ezt...A szülinapodra szerettem volna, adni, de...Odaadom most.-Vett ki a zsebéből egy kulcsot.-Ez...Egy lakás kulcsa.Egy...Faház, fent a hegyekben, itt, Forks-on túl.

-Szóval...Ez a lakásom kulcsa?-Mosolyogtam rá halványan.

-Igen...Valami olyasmi.-Bólintott mosolyogva.-Ha úgy érzed, hogy el kell menned, gondolkodni, vagy...Magányra van szükséged...Hát tessék...-Adta oda a kulcsokat, majd magamhoz öleltem.

-Köszönöm, Apu.-Mosolyogtam rá, majd felálltam.-Megyek...Telefonálok Brandon-nak, oké?Beszélek vele és...Majd meglátjuk, hogy lesz.

-Igen, persze...-Mosolygott rám.

-Hé...Add át neki, hogy...Ide bármikor jöhet.-Mosolygott, majd vissza mosolyogtam és felmentem a szobámba.

Előkaptam a telefonomat...

-Szia!Na, mi újság?-Szólt bele egyből Brandon.

-Megbékélt.-Mosolyodtam el.-Ja...És azt üzeni, hogy...Ide bármikor jöhetsz...A fia vagy.

-De jó...-Fújta ki a levegőt.

-Ja!És van egy nagyon-nagyon-nagyon szuper hírem!-Huppantam le az ágyra, a kezemben lévő lakáskulcsot fixírozva.

-Na mi?!-Kérdezte.

-Mivel...Egy hét múlva tizennyolc leszek...Aputól megkaptam az ajándékomat...-Dőltem hátra.-Találgass...

-Az a tetkó, amiről beszéltél?

-Nem!

-Áh!Nem szeretem az ilyet!Mondd már!-Türelmetlenkedett.

-Kaptam egy...Lakást, fent a hegyekben, Forks-on túl.-Hadartam el.

-Hú!Ez szuper!-Füttyentett elismerően.-És...Mikor ruccanunk le egy hétvégére?

-Hm...Mit szólnál hozzá, ha...A haverokkal lemennénk most hétvégén?Addig még van...3 nap.-Ültem fel.-Péntek, szombat és vasárnap...Hétfőn meg jönnénk.Reggel...

-Oké...De...A barátaiddal...Beszéld meg azt is, hogy...Én is mehetek-e?Oké?...Nem akarok zavarni.

-Dehogy zavarsz!A bátyám vagy...Az Ő barátjuk is.-Ráztam meg a fejem.

-Hát...Oké, legyen.-Egyezett bele.-Holnap találkozunk...Ok?

-Oké.Tudod mit?Gyere át ebédre!Itt lesz apu és Embry is.-Álltam fel, majd az ablakhoz léptem.Kinéztem...Embry épp ekkor jött ki az erdőből, ember alakban, jókedvűen és a ház felé tartott...

-Oké...Benne vagyok.Akkor holnap.Üdvözlöm Embry-t!Szia!-Elbúcsúztunk, aztán letettük.Én pedig lesiettem a földszintre a szerelmem elé.

Mikor leértem, Ő épp akkor lépett be...

-Szia!-Mosolyogtam rá.

-Helló!-Mosolygott vissza, majd megcsókoltuk egymást.

-Szia, Embry!-Köszönt apu.

-Helló, George!-Intett, majd mi felmentünk a szobámba...

-Nagyon jókedved van ma!-Ölelt magához.

-Naná!-Bólogattam, majd meglengettem előtte a kulcsot...

-Mi ez?

-Kulcs.

-Azt tudom!De minek a kulcsa?-Forgatta meg a szemét.

-Nos...A közös lakásunké...-Mosolyogtam rá.-Fent a hegyekben, Forks-on túl...

-Közös lakásunk?-Kerekedtek el a szemei.

-Igen...Vagyis...Ilyen parti-pecónak mondanám...-Vontam vállat.-Éés...Arra gondoltunk Brandon-nal, hogy...A hétvégén, azaz, péntek reggel mennénk és hétfőn reggel jönnénk...Lemehetnénk a haverokkal...Nem?

-De...Benne vagyok!-Bólogatott mosolyogva.-Holnap...Elnézünk a srácokhoz?És...Akkor meg is kérdezzük, hogy nekik jó-e?

-Ok.-Bólintottam én is.-Már alig várom!!!

11.Fejezet: A Döntés

-Mennünk kell...Hatra jön a falka a partra...-Álltam fel a kanapéról.

-Értem...-Állt fel Alice.-Azért...Kíváncsi vagyok a fejleményekre...Amint van valami hívj!-Ölelt meg.

-Oké, persze...-Mosolyogtam rá, majd a családtól elbúcsúzva beültünk a kocsiba, hogy a partra mennyünk...

***

-És ha nekem jön valamelyik farkas?!-Kérdezte Brandon rémülten.

-Nem, akkor sem mehetsz nekik...Nem lesz semmi baj, nyugodj már meg!-Nevettem fel.-Ők...Nem olyan...Vérengző fenevadak...Inkább...Aranyos...Bazi nagy...Kutyusoknak...Mondanám őket...-Vontam vállat.

-Pincsi, mi?!-Kuncogott.

-Brandon...-Ráztam meg a fejem.-Fogd be...-Vágtam hasba, majd tovább indultunk a parton.

Majd alakokat véltünk felfedezni, néhány kidőlt fán ülve.Mikor integettem felálltak, s elindultak felénk.

-Sziasztok...-Köszöntem.-Srácok...Nem tudom Embry...Mennyit mondott el Nektek, de Ő itt Brandon.A bátyám...-Mutattam be az "idegent" a barátaimnak.

-Embry elmondott mindent...Hogy...Lehet te is...Szóval...Fúrián vagy...-Mondta Sam, Brandonra pillantva.-Sam vagyok...A Falka vezére...

-Brandon...Kelly bátyja.-Biccentett Brandon.

-Hello...Jared vagyok.És...Aki Kelly barátja az az enyém is...-Vigyorgott.

-Szia...Seth vagyok.Ők pedig Quil és Jake.-Mosolygott Seth.

-Brandon...-Mosolygott a tesóm is.

-Leah hol van?-Érdeklődtem.

-Őrjáratozik...Fontosnak...Tartotta.-Vont vállat Seth.

-Paul...-Mutatkozott be a "Problémás Szürke" nyersen.-Szóval...Kelly bátyja, mi?!

-Szia...Igen...A bátyja vagyok.-Felelte Brandon.

-Nagyszerű...-Pillantott rám Paul.

-Paul!Elég legyen...-Szólt rá Sam.

-Szóval...Mit tudtatok meg Dr.Cullen-től?-Kíváncsiskodott Seth.

-Jasper többet tudott...-Mondtam.-De még nem biztos, hogy átváltozom...

-Remélem is...-Szólalt meg Paul.

-Öhm...Szóval...Sam...Mit gondolsz?!-Kérdeztem.-Mit tegyünk?

-Nos...-Sóhajtott az Alfa.-Szerintem mondjátok el az apátoknak...Ő többet tud, mint mi...Hátha...Valamivel előrébb jutunk és...Lezártnak tekinthetjük az ügyet.-Mondta.

-Hát...Jó...-Bólintottam lassan.-De...Mégis...Hogy mondjuk el neki?!

-Kelly...Ez magától fog majd jönni.-Mosolygott rám, majd meghallottuk Leah vonyítását.-Mennünk kell...-Mondta, majd a falka beszaladt a fák közé, mi meg Brandon-nal elindultunk hozzánk...

***

-Itt vagyunk.-Állítottam le a kocsit.-És...Csak apu van itthon.-Mosolyogtam Brandon-ra.

-Akkor...Vágjunk bele...Húgi...-Mosolygott rám.

-Oké...Hajrá!-Szálltam ki, majd Brandon is és bementünk a házba...

-Apu...-Kopogtam be az iroda ajtaján.

-Kelly...Gyere csak.-Mosolygott rám apu.

-Nem egyedül vagyok...-Húztam be magam után Brandon-t is, majd az ajtót becsuktuk...

-Üdv...-Biccentett az apám Brandon-nak, majd rám pillantott.

-Apu...Tudod, hogy...Ki Ő?-Kérdeztem Brandon-ra nézve.

-Nem...Tudnom kéne?-Rázta meg a fejét.

-Brandon Lucas.-Mondtam, mire apu megmerevedett...Rájött...

-Ne...Nem ismerem...-Nyelt nagyot.

-Apu...Ne hazudj!Tudom, hogy tudod!-Mondtam.-És...Én is tudom, hogy mi vagy...És, hogy...Brandon is az...Fúrián.

-Kelly...-Állt fel apu a székéből.-Nem...Tudom, hogy miről beszélsz itt össze-vissza...Én nem is ismerem ezt a fiút...

-Szóval...Letagadod a saját fiad?!?!-Pattant fel Brandon.

-Brandon, nyugi!-Ragadtam meg a bátyám karját.

-Nekem...Egy szörnyeteg nem a fiam...-Mondta apu.

-Akkor...-Álltam fel.-Ezek szerint én sem leszek a lányod...Mivel...Lehet, hogy én is Fúrián vagyok.-Mondtam higgadtan.-Gyere, Brandon...Mennyünk...-Indultam meg kifelé.

-Kelly!-Termett előttem apu.Hátra hőköltem...-Ne menny el...

-Most mondtad, hogy egy szörnyeteg nem lehet a gyermeked...Honnan veszed, hogy nem szörnyetegek között élsz?!-Csaptam az asztalra.

-Ezt hogy érted?!-Kérdezte értetlenül.

-Hát komolyan nem érted?!-Nevettem fel gúnyosan.-A körülöttünk élő emberek...Itt La-Push-ban, Forks-ban...Nem is emberek...-Ráztam meg a fejem.-Azzal, hogy ide költöztünk...Belecsöppentünk egy olyan világba, ami...Nem mondhatni...Normálisnak...Mit gondolsz...Mirabella ember volt?!És tényleg eltűnt?!...Ugyan, dehogy...-Néztem a szemébe, majd Brandon karját megragadva kisiettünk a házból...

10.Fejezet: Fúriánok

Embry nem szólt semmit...Csak rám meredt...

-Öhm...-Köszörülte meg a torkát Brandon.-Honnan..Gondolod...Ezt?-Kérdezte halkan.

-Nos...Összegezünk.-Sóhajtottam.-Hatalmas étvágyam van mostanában...Rengeteget iszok...Gyakori rosszullétek...Egyéb?

-Embry...-Bökte meg Brandon Embry-t.

-Most azonnal elmegyünk hozzátok és kifaggatjuk az apádat, Kelly.-Szólalt meg Embry, majd a gázra lépve, hangos kerék csikorgással megindultunk felénk...

-És mégis mit mondunk neki?!?!-Kérdeztem.-Beállítunk és neki kezdünk: "Áh hello apu, véletlenül nem vagy Fúrián?! Mert történetesen rátaláltam a féltesómra, aki a te fiad és Ő is fúrián...Ja és ezek mellett, mellékesen megjegyzem: Lehet, hogy én is Fúrián vagyok.Tök jó, nem?!"-Játszottam el a jelenetet.-Tuti repesni fog az örömtől!

-Igazad van...-Bólintott Brandon.-Ezzel elárulnánk magunkat is...-Mondta.-Még várjunk...

-Mégis mire?!Hogy Kelly is átalakuljon valami szörnnyé?!?!-Csapott a kormányra Embry.

-Az így is-úgy is bekövetkezhet...Ha elmondjuk, ha nem.-Mondtam.-Várjunk még...Én meg...Megpróbálok finoman...Kiszedni infókat apuból.

-Hát jó...-Bólintott lassan.-De a Falka elől nem hallgathatjuk el ezeket...Tudniuk kell arról, hogy egy idegen...Valami van a földjükön.

-Te elmész a Falkához...Mi meg a Cullen Családhoz...Carlaisle hátha tud segíteni valamit...-Mondtam.-És...Végül ha úgy mindenkinek jó...Hatkor találkozunk a parton.

-Oké.-Kanyarodott le a Cullen-ekhez vezető útra Embry.

***

-Akkor a parton, hatkor.-Csókolt meg Embry, majd bement az erdőbe, mi meg a ház ajtajához mentünk, s mikor kopogásra emeltem a kezem, az ajtó kinyílt s egy Rosalie állt előttünk.

-Szia, Rose...Carlaisle itthon van?-Mosolyogtam a szőke vámpírra.

-Sziasztok...-Engedett utat, hogy bemenjünk.

-Csak nem Kelly-t hallok?-Hallottam meg Emmett hangját, majd megjelent a nagydarab, macis vámpír srác és felkapva magához ölelt...

-Szia Emmett...-Mosolyodtam el.

-Úgy hallottam engem kerestek...-Jelent meg mosolyogva Carlaisle, a nappaliban.

-Igen...-Bólintottam.-Öhm...Nos...Ő itt Brandon, a...bátyám.-Pillantottam fel a mellettem álló fiúra, mire mindenkinek elkerekedett a szeme.

-A bátyád?!?!-Kérdezték.

-Féltesók vagyunk...Az apánk...Közös.-Mondta Brandon.

-Szóval...Carlaisle...Érdeklődni jöttem...-Fordultam az orvos felé.

-Oké, rendben, persze...Erre tessék...-Bementünk az irodájába, s leültetett minket két bőrfotelbe.

-Hallgatlak Titeket...-Dőlt hátra a doki.

-Az érdekelne, hogy...Mennyit tudsz a Fúrián nevű fajról?-Kérdeztem tárgyilagosan.

-Hm...Igen, hallottam már róluk, de nemigen tudok sokat.Csak annyit, hogy az Árnyak szülöttei, emberi lelkekkel táplálkoznak, fehér a szemük...Meg ilyesmik...-Rázta meg a fejét.

-Én talán tudok segíteni.-Hallottam meg Jasper hangját a hátunk mögött lévő ajtóból.

-Jazz...-Biccentett a doki, mire a méz-szőke férfi bejött...-Harcoltam már Fúrián ellen.Nagyon erősek...-Ült le az asztal szélére.-Dél-Amerikából, Peru környékéről származó faj...Erősek, gyorsak, halkak...A szemük izgalmi állapotban, sötétben, harc közben fehérré válik...Remekül látnak, láthatatlanná tudnak válni...-Mondta.-Nagyon veszélyesek és...Nem ajánlatos ujjat húzni velük...-Fejezte be a meséjét.

-És...Azt tudod, hogy hogyan lehet Fúriánná válni?Örökletes, vagy...Lehet másképp is?-Kérdeztem.

-Nos...Ha megharap egy Fúrián...És te túléled.Akkor úgy is lehet.De a túlélés esélye...Nos...Úgy 20-25% lehet...E mellet még örökletes is persze.-Felelte.

-Kösz...-Bólintottam.

-És...Te, Brandon...Örökletesen változtál át, vagy megharaptak?-Kérdezte Jasper.

-Örökletesen...-Felelte a bátyám.

-Apai, anyai ág?-Érdeklődött tovább Jazz.

-Még...Nem tudni...-Nyeltem nagyot.

-Kelly...-Rázta meg a fejét Jazz.-Ne akarj átverni egy vámpírt...Úgy sem sikerülne.-Nevetett fel.

-Na jó...-Sóhajtottam.-Több, mint valószínű, hogy...Apai ágról...

-És...Akkor Te is...-Kérdezte Carlaisle.

-Igen...Lehet, hogy én is...A jelek erre utalnak...-Mondtam.

-Huh...Hát ez...Azért...-Hebegte Jasper.

-Csak félsz, hogy le foglak nyomni...-Mosolyodtam el.

-És...Ezek mellett téged is féltelek.-Mosolygott óvatosan.-Nem tudhatjuk, hogy milyen az átváltozás...Lehet, hogy fájdalmas...Vagy...Akár...Halálos is...

9.Fejezet: Jelek

-Ő ki, Kelly?-Kérdezte Brandon kíváncsian.

-Az aki két másodpercen belül kinyír téged...-Morogta, majd remegni kezdett.

-Embry!-Pattantam fel, majd megfogtam a kezét.-Ez nem az amire gondolsz...De ezt ne itt beszéljük meg...-Néztem körbe.-Gyere Brandon...-Intettem a bátyám felé.

Elindultunk egy üres mellék utca felé, ami sikátorban végződött...

Majd megálltam a zsákutca végén.

-Embry...Mielőtt még megszólalnál...-Pillantottam a kedvesemre.-Brandon nem a szeretőm.

-Hát akkor ki a franc...-Morogta.

-A...-Pillantottam Brandon-ra.-A bátyám.

-A bátyád...Hülyének nézel?!-Fonta össze maga előtt a karjait.

-Embry...-Nyögtem.

-A bátyja vagyok...Brandon Lucas.Vagyis...Féltesók vagyunk...Közös az apánk.-Szólalt meg Brandon.

-És...Miért nem mondtad el?!-Kérdezte Embry felém fordulva.

-Mert...Mert megbeszéltük, hogy MÉG nem beszélünk róla...Előtte jobban megismerjük egymást és...Különben is...Brandon...Öhm...Nos...Nem ember.-Mondtam.

-Mi van?!-Hőkölt hátrébb Embry.

-Fúrián vagyok.-Mondta Brandon.

-Mi vagy te?!-Értetlenkedett.

-Fúrián...Árnyjáró, árnyak irányítója...Stb...Rémlik valami?-Kérdezte a bátyám.

-De én még mindig nem értem, hogy miért...-Kezdett bele.

-Embry!-Emeltem fel a hangom.-Ne csináld már!Kérlek szépen...-Néztem a szemébe.Majd az agyamban fény villant...-Brandon...A te anyukád...Fúrián?-Kérdeztem.-Mert...Gondolom ez örökletes dolog...Nem?

-Nem...Tudom...-Motyogta.-Vagyis...Anyu...Nem Fúrián.

-Öhm...Honnan lehet tudni, hogy valaki Fúrián-e?Vannak valami...Jelek?-Kérdeztem tovább.

-Hát...A szemünk izgalmi állapotban, vadászat során, vagy sötétben fehérré válik és remekül látunk...Gyorsak vagyunk és csendesek...Emellett erősek és...A Brotex-ről...-Mondta.

-Brotex?-Kérdeztem vissza ismét...

-Öh...Tetoválás szerűség...Ősi írásjel...Nekem például...Az alkaromon van.-Húzta fel a kabátja ujját, s egy nonfiguratív tetoválás féleség volt a karján...

-Apunak...-Nyeltem nagyot.-A hátán van egy...Hasonló tetkó...A bal lapockáján...-Mondtam, mikor végig simítottam a tetováláson.-Akkor...Apu is...-Néztem a fiúkra értetlenül.

-Fúrián.-Szólalt meg Embry.

-Úristen...Akkor...Én...-Léptem hátrébb.A világ forgott velem, remegtem, izzadt a tenyerem...

-Kelly, nyugi!-Termett mellettem Brandon.-Nem biztos, hogy te is...Max...Figyelünk rád...Nézzük a jeleket...-Karolta át a vállam.

És ekkor ismét eszembe jutott a változás...Többet eszek, rosszul alszom...Sok vizet iszok...Úristen...Istenem...Ne...Nem akarom...

-Kelly...Minden oké?-Kérdezte Embry bizonytalanul.

-Nem...-Nyeltem nagyot.-Brandon...Miféle...Jelek mutatkoznak?-Dőltem a falnak.

-Kelly...Jól vagy?Biztos?-Kérdezte Embry.-Mennyünk...Út közben megbeszéljük...-Karolta át a derekamat.

***

Már a kocsiban ültünk.Embry vezetett, én hátul ültem, mellettem meg Brandon.

-Szóval...Miféle...Jelek lesznek?-Kérdeztem ismét.

-Nos...Több tápanyagot veszel magadhoz...És néha...Rossz közérzet, fejfájás, nyugalmi állapotban magas pulzus szám...S a többi...-Mondta.-Ilyesmik...

-Te jó ég...-Vettem mély levegőt.-Nem lehet...-Lélegeztem mélyeket.

-Kelly...Mondd már...Mi van?!-Parkolt le az út szélén Embry.

Még én sem fogtam fel teljesen a dolgokat, de már kezdett kigyúlni a fény az agyacskámban...

-Kelly...-Fogta meg a kezem Brandon.

-Fiúk...Én...-Emeltem fel a fejemet.-Azt hiszem én is Fúrián vagyok...

8.Fejezet: A Szerető

-Haló?!-Szólt bele a bátyám két csörgés után.

-Szia...Kelly vagyok.Tudunk valahol találkozni ma?-Mosolyodtam el.

-Szia...-Éreztem a hangján, hogy elmosolyodik.-Persze...Öhm...Neked jó lesz egy óra mulva Port Angeles-ben, a Pláza?

-Akkor ott...-Bólintottam.-Egy óra múlva a...Főbejáratnál.-Mondtam.

-Oké, szia...Vigyázz magadra.Szeretlek...-Búcsúzott.

-Én is, szia!-Nyomtam ki, majd vissza csúsztattam a zsebembe a telefonomat.

Aztán a mögöttem lévő erdőből zajt hallottam...Megfordultam...Semmi...

-Áh...-Legyintettem, majd mentem haza...

EMBRY SZEMSZÖGE

Kelly olyan különösen viselkedett velem a mostani időkben...Érdekes volt...Tudtam, éreztem, hogy titkol előlem valamit...De soha nem akarta elmondani.

Miután elment egy-két percig hezitáltam, majd én is elindultam...Átváltoztam és az erdő széléről követtem Farkas alakban...

A mobilját vette elő és valakinek telefonált...

-Haló?!-Szólt bele egy idegen férfi hangja két csörgés után.

-Szia...Kelly vagyok.Tudunk valahol találkozni ma?-Mosolyodott el Kelly.

-Szia...-Éreztem a hangján, hogy elmosolyodik.-Persze...Öhm...Neked jó lesz egy óra mulva Port Angeles-ben, a Pláza?

-Akkor ott...-Bólintott a szerelmem.-Egy óra múlva a...Főbejáratnál.-Mondta.

-Oké, szia...Vigyázz magadra.Szeretlek...-Búcsúzott a férfi.

-Én is, szia!-Nyomtam ki, majd vissza csúsztatta a zsebembe a telefonját.

Elképesztően dühös lettem...Megfordultam és elrohantam, de a mozdulat közben megreccsent egy-két ág és ezt Kelly s meghallotta...

Haza rohantam, felöltöztem és elindultam Port Angeles-be, hogy megtudjam ki ez az ideen férfi, akivel Kelly megcsal...

KELLY SZEMSZÖGE

Hazaérve gyorsan átöltöztem és kivasaltam a hajamat, majd egy gyors, szolid sminket dobtam fel...

Egy szürke pólót és egy farmert vettem fel.

Még egy fekete magassarkút, szürke táska, kiegészítők és indulhattam is Port Angeles-be...

***

fél óra alatt már a pláza előtt álldogáltam és vártam, hogy Brandon jöjjön...

-Kelly!-Integetett Brandon.

-Brandon!-Öleltem meg, mikor odaért hozzám.-Szia!

-Szia...-Mosolygott, majd puszit váltottunk.-Hiányoztál...

-Te is nekem...-Ölelt meg ismét.-Mit szólnál...Egy ebédhez?Én fizetek...-Pillantott a Sétáló-utcai kültéri étkezdére.

-Király...Benne vagyok.-Bólintottam mosolyogva, majd oda mentünk és leültünk.rendeltünk kaját, majd beszélgetni kezdtünk.

EMBRY SZEMSZÖGE

Kiértem a Pláza főbejárata elé...

Tíz perc múlva Kelly is megérkezett...

Majd az idegen is...

Köszöntek egymásnak, megölelték egymást-én majd' felrobbantam-aztán leültek egy kültéri étkezdéhez és beszélgetni kezdtek...A kapucnimat jobban lehúztam és közelebb mentem...

Hogy halljam miről beszélgetnek.

KELLY SZEMSZÖGE

-És...Mi újság?-Kérdezte a bátyám.

-Semmi extra...Élem az életemet...Unalom van.-Mosolyodtam el.-És veled?

-Úgy szint...Vont vállat ő is.

-Hm...Köszönöm az ebédet.Finom volt.-Dőltem hátra.

-Én is jóllaktam.-Dőlt ő is hátra.-Egy kávét azért még elfogadsz?-Mosolygott.

-De csak akkor, ha én fizetem.-Mondtam majd a pincért oda hívva kértem egy kávét és egy kapucsínót.

Az italok kijöttek, mi meg folytattuk a beszélgetést...

Aztán egyszer csak...

-Szia Kelly...-Hallottam meg az Ő hangját a hátam mögül.

Megdermedtem...Aztán lassan hátra fordultam.

-Embry...-Nyeltem nagyot.

7.Fejezet: Békülés...

-Kelly!Gyere Te is!-Kapott fel Paul, majd az óceán felé szaladt velem.

-Paul!Te farkas vagy...Nem fázol...De én meg fogok fagyniiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-Visítoztam, mikor hozzám értek a hideg hullámok.

Lubickolni kezdtünk, mikor már én is megszoktam a vizet...Emily Sam karjaiban én meg...Pauléban...Érdekes volt.

Nevetgélve ment ki a társaság a vízből...

Leültem a farönkre, a tűz mellé és egy kicsit dideregtem...

-Hé...-Terített a hátamra takarót Embry, majd leült mellém.-Meg ne fázz...-Mosolygott óvatosan.

-Kösz...-Mosolyogtam vissza.

-Na és kinek lesz legközelebb esküvője?-Kérdezte Paul.

-Jared és Kim a soros...-Mosolyogtam a párosra.-Én még ráérek...-Vontam vállat.

-Megbeszéltük!-Szólalt meg Kim, majd egy cuppanós puszit nyomott kedvese arcára...

Mindannyian elmosolyodtunk...

Kezdtem álmosodni, úgyhogy a telefonom kijelzőjére pillantottam...03:02.

-Mennyünk, kicsim?-Kérdezte Embry.

-Aha...Lassan menni kéne...-Bólintottam.

-Oké...-Állt fel, majd én is felálltam.

-Mi megyünk...-Léptem oda Emily-ékhez.-Nagyszerű volt ez a nap, ez az este...És csak annyit még, hogy gratulálok...Ismét csak.-Öleltem meg.Majd Sam felé fordultam.-Aztán vigyázni rá!

-Vigyázni fogok.-Bólintott mosolyogva.

Aztán a többiektől is elköszöntünk...És elindultunk a kocsi felé.

Beültünk és indulhattunk Embry-ék háza felé...

-Szép volt ez a nap...Jól éreztem magam.-Mondtam mosolyogva.

-Aha!Én is...-Mosolyodott el.-Ennél jobban csak a sajátunkat várom...-Pillantott rám.

-Én is...-Bólintottam.

***

Embry-ékhez érve kiszálltunk a kocsiból és halkan bementünk a házba...Felmentünk Embry szobájába, átvettük a pizsit és befeküdtünk az ágyba...

A hajam még vizes volt, így még fáztam egy kicsit...

-Fázok...-Bújtam hozzá.Ő átölelt...

-Aludjunk...-Csókolt meg, majd elhelyezkedett, engem a mellkasára vont és így aludtunk el...

***

-Hahó...Ébresztő drágám...-Hallottam meg a hangját...

-Ne...-Morogtam, majd az arcomat a nyakába fúrtam.-Nemakaroooom...-Nyöszörögtem.

-Na jó...Én megyek és lezuhanyzom...-Csusszant ki mellőlem, majd elment a fürdőbe...

Fél óra múlva felöltözve jött ki és lehuppant mellém...

-Nekem is kéne mennem zuhanyozni...-Motyogtam bele a párnába, hason fekve.

-Akkor hajrá...-Simogatta meg a hátamat.-Én lemegyek reggelizni...-Majd felállt és kiment.

Én erőt vettem magamon, felkaptam a karomra a tegnapi farmeromat és egy fekete AC/DC-s felsőt...Aztán elmentem a fürdőbe.

Lezuhanyoztam és a hajamat felgumiztam.Aztán én is lementem a konyhába.

-Palacsinta a reggeli...Az jó lesz?-Kérdezte Embry nekem háttal, a pultnál állva.

-Irigyellek emiatt a képességed miatt...-Öleltem át hátulról.-Amúgy...Aha.-Majd elengedtem és leültem a székre.

-Tessék...-Tett le elém egy csomó palacsintát málna-habbal.Majd ő is leült az ő-kétszer akkora-adagjával.

-Jó étvágyat...-Mondtam, majd enni kezdtünk.

***

-Na...És mára mi a programod?-Kérdezte mosolyogva.

-Hát...Kifaggatok aput és Melanie-t...Ők is össze fognak házasodni...-Mosolyodtam el.

-Hú!Az tök jó...-Bólintott.

-Aha...-Mosolyogtam tovább.

-És...Utána?-Kérdezte.

-Még nem tudom...De azért el kéne majd vinnem Inna-t...Sétálni a partra...-Húztam el a számat.

-Én meg...Lehet, hogy éjszakás leszek...-Sóhajtott.-De ha nem...Este beugrok hozzád.-Mosolygott.

-Okés.-Bólintottam.-Na...De én megyek is.-Álltam fel.-Van még...Egy kis dolgom...-Mondtam.

-Oké...-Állt fel Ő is.Majd magához ölelt.

-Szeretlek...-Csókoltam meg.-Vigyázzatok magatokra az őrjáraton...-Mondtam.

-Mint mindig...Én is szeretlek...-Mosolyodott el.-Szia...

-Szia!-Mosolyogtam, majd mentem is...Gyalog.Mivel most jól jött a levegőzés és telefonálnom kellett Brandon-nak, hogy találkozzunk...

6.Fejezet: A veszekedés

Miután kimondták a boldogító "Igen"-t csókban forrtak össze és mindannyian tapsolni és éljenezni kezdtünk...

Gratuláltunk sorban, aztán a svédasztalhoz vonultak, táncoltak, vagy csak simán beszélgettek az emberek...

-Mennyünk táncolni?-Kérdezte Embry, mikor egy lassú szám jött...

-Mennyünk.-Álltam fel, majd a "tömeg" felé mentünk...

Közelebb húzott magához, átkarolta a derekamat, én meg a fejemet a vállára hajtottam...

-Szeretlek...-Suttogta.Elmosolyodtam.

-Én is szeretlek.-Pillantottam fel rá, majd megcsókoltam, s tovább táncoltunk.

Mikor vége lett a számnak elindultunk vissza, az asztalunkhoz...

***

-Szerintem mennyünk haza, öltözzünk át, aztán meg majd visszajövünk a bulira...Nem?-Kérdezte Embry.

-Oké.-Álltam fel.-Elköszönök Emilyéktől, aztán mehetünk...Oké?-Mosolyogtam rá, majd oda mentem Em-hez.

-Hé...Embry-vel elugrunk átöltözni, de a bulira tuti itt leszünk.-Mosolyogtam barátnőmre.

-Oh...Hát oké...-Mosolygott vissza.-Úgy...Nyolcra tuti itt lesztek?

-Persze...Szerintem már hétre.-Bólogattam, majd megöleltem.-Majd jövünk, szia!

***

-Mit vegyek fel?-Kérdeztem Embry-t.-Szoknyát, vagy nadrágot?

-Mondjuk...Szoknyát.-Vont vállat mosolyogva.

-És miért éppen szoknyát?-Kérdeztem.

-Mert...Csinos vagy benne...És egyébként sem láttalak túl sokszor szoknyában.-Vont vállat.

-Oké...Akkor nadrág.-Bólintottam.

-hé...Én szoknyát mondtam.-Ült fel az ágyamon.

-tudom.Én meg nadrágot.-Vontam vállat, majd kimentem a fürdőbe és felöltöztem.

Egy színes tunikát és a kedvenc farmeromat vettem fel.

Hozzá egy, a pólóhoz illő cipő és a lila köves gyűrűm.

Aztán mehettünk is le, hogy elmenjünk Embry-ékhez...

***

-Szia anyu!Haza jöttem átöltözni.-Köszönt Embry az anyjának, mikor megérkeztünk hozzájuk.

-Sziasztok!-Mosolygott ránk Marg, majd megölelt.

Embry elment átöltözni, mi meg leültünk a kanapéra.

-És...Szép volt az esküvő?-Kérdezte Margaret.

-Igen...-Bólogattam.-És Emily ruhája is gyönyörű volt...

-Biztos nagyon szép volt...-Bólogatott a nő.

-Hát Robert?-Kérdeztem, mivel a férfit nem láttam.

-Elment Harry-vel horgászni...-Rázta a fejét rosszallóan.

-Kész vagyok...-Jött ki Embry a szobából.

Egy szürke póló volt rajta, amit még együtt vettünk, farmer és az a parfüm amit tőlem kapott névnapjára...

-Mehetünk?-Álltam fel.

-Aha.-Bólintott mosolyogva.-Majd jövök...Vagy...Jövünk anyu.-Fordult az anyja felé.

-Oké.-Bólintott mosolyogva.

Majd kimentünk a kocsihoz és indultunk is a partra, a bulira...

A kocsiban ülve gondolkozni kezdtem...

Mikor tudnék találkozni Brandon-nal...Mikor mondjam el a többieknek, hogy van egy bátyám...Vagy...Apu mit szólna ha megkérdezném tőle, hogy miért nincs tesóm...Vagy ilyesmi...Áh...Ez olyan hülyeség...

-Kelly...Minden oké?-Hallottam meg Embry hangját, ami visszatérített a jelenbe.

-Mi?-Fordultam felé.-Ja...Bocsi...Csak elgondolkoztam.-Ráztam meg a fejem.

-Azt észre vettem...-Bólintott mosolyogva.-Valami baj van, Kicsim?-Kérdezte.

-Nem, semmi...-Ráztam meg a fejem.

-Biztos?-Kérdezte furán méregetve.

-Igen.Biztos.-Néztem a szemébe.-Itt vagyunk.-Fordultam vissza előre, majd vártam mikor áll meg a kocsi, hogy levegőzzek egyet...

Miután megállt a kocsi kipattantam és elindultam a srácok felé, akik már meggyújtották a tüzet és oda lehetett hallani a nevetéseket...

-Kelly...Várj már...-Sietett mellém Embry.-Mit nem mondasz el nekem?!-Fordított maga felé.

Istenem...Gondoltam, hogy ez lesz!

-Semmi baj nincs Embry!Miért nem lehet ezt megérteni?!?!-Kérdeztem ingerülten, majd elindultam tovább...

Ő meg ott állt néhány másodpercig, majd mikor én oda értem a lányokhoz megöleltem őket és leültem közéjük.Ekkor érkezett a srácok közé Embry is...

Remek!smét el lett rontva a kedvem és minden egyéb is...

5.Fejezet: Ne Aggódj!

Reggel a vekkerem nyolckor eszeveszett csörgésbe kezdett, én meg lecsaptam, mint a taxi órát...

Kikászálódtam és a fürdő felé csoszogtam.

Arcot mostam, letusoltam és sminkeltem.

Most egy kicsit többet törődtem a sminkkel, hiszen eléggé karikás volt a szemem.

Aztán kivasaltam a hajam is.

Még egy kis javítás a sminken és mentem is felöltözni.

Az új ruhámat vettem fel, néhány arany színű kiegészítőt, parfüm, a fekete-arany színű táskám és végül a magassarkúm, ami szintén fekete-arany színben pompázik.

Letipegtem a földszintre, ahol Melanie már a konyhában volt.

-Kelly...Hű de csinos vagy...Hova készülsz?-Kérdezte Mel meglepetten.

-Apu...Nem mondta?-Kérdeztem meglepetten.

-Nem...Mit kellett volna?-Mosolyodott el.

-Hivatalos vagyok Embry-vel a barátaink esküvőjére...Sam és Emily...-Mondtam.

-Jé...Nem, még meg sem említette...-Rázta meg a fejét.

-Hát...Akkor én most mondom.-Mosolyogtam vissza.-Na de Mel...Mitől van ilyen kicsattanóan jó kedved?-Kérdeztem somolyogva.

-Apád megkérte a kezem...-Mosolyodott el, majd az orrom alá tolta a kezét, amin egy gyönyörű jegygyűrű volt.

-Azt a!!!-Tapsikoltam.-Gratulálok!-Öleltem magamhoz.-Ez remek!

-Hát...Másra számítottam a te részedről.-Vont vállat.

-Kedvellek...És örülök, hogy apu boldog.-Mondtam.

Ekkor dudált valaki...

-Megjött Embry...Mennem kell.Szia!-Adtam egy puszit az arcára, majd kirohantam...

-Szia!-Ültem be a kocsiba, majd megcsókoltam Embry-t.-Mehetünk?

-Aha...-Bólintott mosolyogva.-Gyönyörű vagy...

-Köszi...-Pirultam el.-Te is eszméletlenül dögös vagy ebben az öltönyben...Többször kéne így járnod.-Nevettem fel.

Mosolyogva megrázta a fejét, majd elindultunk...

***

Leparkoltunk a Uley háznál és kiszállva elindultunk a többiek felé.

Kevesen voltunk.A falka, Emily és Sam szűk családi köre.

-Sziasztok!-Köszöntem a srácoknak.-Emily?

-Fent van Leah-val...-Mondta Kim.

-Felmegyek hozzá.-Mondtam, majd elindultam a ház felé...

Az ajtóban találkoztam Sam-mel...Nagyon boldog volt és ideges...

-Szia!-Mosolyogtam rá, majd megöleltem.-Gratulálok még egyszer...-Mondtam.-Felmegyek Em-hez...Hátha kell egy kis segítség.

-Köszönöm.-Mondta kedvesen.-Menny csak...-Ált odébb, mire én bementem és fel egyenest a lépcsőn...

Bekopogtam a hálószobájuk ajtaján...

-Ki az?!-Hallottam meg Leah hangját.

-Én vagyok az, Kelly...-Mondtam.

-Bújj be!-Hallottam meg Emily hangját, mire bementem...

-Szia!-Köszöntek.

-Helló...-Csuktam be az ajtót.

-Na...Én kimegyek, most hogy megérkezett a felmentő sereg.-Mondta Leah, majd ki is ment...

-Gyönyörű vagy...-Léptem mellé mosolyogva.Egy fehér, egyszerű ruha volt rajta, aminek a nyakán kristályként csillogó kövek voltak.

Egy karkötő és egy ezüst színű magassarkú...Gyönyörű volt!

-Köszi...Te is...-Mosolygott vissza halványan.

-Nyugi...-Karoltam át a vállát.

-Ideges vagyok...-Fújta ki a levegőt hangosan.

-Megértem...Egyszer megy férjhez az ember lánya...-Mondtam.

-Ja...-Mosolyodott el.

-Na!Gyere ide!-Öleltem szorosan magamhoz.-Gyönyörű vagy és ez életed egyik legszebb napja!Érezd jól magad...-Mosolyogtam rá.

-Oké...-Bólintott.

-Lányok!-Kopogott be egy ismeretlen hangú valaki, majd egy idős indián férfi dugta be a fejét.

-Jó napot...-Mondtam mosolyogva.

-Kelly!Ő az apám, apu ő Kelly.Egy nagyon kedves barátnőm.-Mutatott be minket egymásnak.

-Áh...-Mosolygott a férfi, majd kezet nyújtott.-Richard Young.

-Kelly Lucas.-Fogtam meg a kezét.

-Kicsim...Mennünk kéne.Idő van.-Fordult Em felé Mr.Young.

-Én lent leszek...-Szólaltam meg.-Emily...Mr.Young...-Biccentettem.

-Kelly!Kérlek...Csak Rick.-Mondta a férfi.

-Oké...Rick.-Mosolyogtam rá, majd kimentem vissza a helyünkre...

-Hogy van?-Kérdezte Embry, mikor leültem mellé.

-Idegesen.-Mosolyodtam el.

-Megérthető...-Vont vállat.

És ekkor nyílt az ajtó, amin Emily és az apja jöttek ki, s az ajtótól, a férjig és a papig tartó vörös szőnyegen, amin fehér rózsaszirmok voltak elindultak...