2.Fejezet: Ismeretlen Ismerős

Másnap reggel tízkor már ébredeztünk...

-Jó reggelt...-Nyöszörögtem, majd vissza bújtam Embry karjaiba.

-Nem úgy volt, hogy ma "shoppnigolni" megyünk?-Kérdezte lányos hangon.

-Még öt percet tud várni a shopping...-Nyögtem.Majd mély levegőt vettem és kikászálódtam az ágyból.

-Megyek zuhanyozni...-Csoszogtam a fürdőm felé.

-Mehetek veled?-Ült fel Embry.

-Ühüm...-Bólogattam, mire utánam jött.

Együtt gyors lezuhanyoztunk (tényleg csak zuhanyoztunk!!!) majd megfésülködtem, hajat vasaltam, sminkeltem és elmentem fogat mosni.

Aztán mentem felöltözni...

Egy nagyon kedvenc felsőt és egy fekete nadrágot vettem fel, hozzá egy aranyszínű cipőt és egy karkötőt.

Átpakoltam a táskámból, ami tegnap volt nálam egy másikba, amit nemrég kaptam Kim-től.

Hihetetlen mennyi hülyeség van az én táskámba...

Egy halom zsepi, vagy hat toll, bankkártya...Huh az jól jöhet!

Átpakoltam, utána még vártam Embry-re tíz percet.

Majd megjelent...

Egy sötét póló volt rajta, citromsárga szegéllyel, egy farmer és egy karkötő...

Ismét dögös...Ez lesz a vesztem!

-Indulhatunk?-Mosolyogtam rá, majd bólintására indultunk.

Most az én kocsimmal mentünk, a Nissan-nal.

Port Angeles felé vettük az irányt, s meg sem álltunk a Plázáig.

Ott kiszálltunk a parkolóba és mehettünk is shoppingolni!!!

Bementünk egy Cavalli boltba...Imádom ezt a tervezőt!Remek ruhái vannak...

-És...Milyen ruhára gondoltál?-Kérdezte Embry.

-Hát...Valami elegánsra, de nem giccsesre és nem akarok kiöltözni...Szóval...Valami csinosra.-Vontam vállat.-Még nem tudom.-És tényleg nem tudtam...Nem akartam túlöltözni Emily-t, de nem akartam alul öltözött sem lenni!

-Sziasztok!Segíthetek valamiben?-Kérdezte egy hosszú, barna hajú lány.

-Szia...Hát holnap lesz egy barátnőm esküvője és ruhát keresek.Valami nem túl elegánsat, de nem is olyan egyszerűt...-Mondtam.

-Oh...Jó helyen jártok akkor...-Mosolygott inkább Embry-re, mint rám...Ami belátom, egy kissé bosszantott.-Erre...Itt vannak az alkalmi ruhák.-Indult meg a sorok között, majd mikor oda értünk az adott sorhoz elment egy kicsit messzebb...

-Ehhez mit szólsz?-Mutatott fel egy csupa fodor-narancssárga ruhát Embry vigyorogva.

-Kihagyom, kösz...-Húztam el a számat.-Valami feketére gondoltam...-Elmélkedtem.-Hát...Nem jártunk szerencsével.-Sóhajtottam, majd átmentünk egy másik boltba...Max & Co.

Amint beléptünk a sorok közé a szemem megakadt Rajta és tudtam, hogy Ő lesz az...Egy fekete-fehér, pánt nélküli ruha...Imádtam már első látásra!

-Ő lesz az.-Mondtam Embry felé fordulva aki mosolyogva bólogatott egy sort, majd bevittük a próba fülkébe, felpróbáltam és kimentem Embry elé.Pördültem egyet-kettőt, ő meg helyeselt...Aztán vissza öltöztem és mehettünk is fizetni...

Mikor kiléptünk az üzletből a hasam jelezte delet, így elindultunk egy kajáldába ebédelni.

Amint leültem Embry elment az ebédért, én meg nézelődni kezdtem...Szokásom, hogy tanulmányozom az embereket...

Szemem megakadt egy magányosan ülő emberen, a sarokban...Egyedül ült, baseball sapkája a szemére húzva...De mikor egy kicsit felemelte a fejét szemei megcsillantak valami fehéres fénnyel...Kicsit meglepetten dőltem hátra, majd az érkező Embry zajára is össze rezzentem.

-Valami baj van?-Kérdezte.

-Ja, nem, dehogy!-Mosolyogtam rá.-Csak elgondolkoztam...

-Ja...Megértem...-Mosolygott majd enni kezdtünk.

De időnként én mindig a különös alak felé pillantottam...

Aki egyszer csak felállt és a mi asztalunk mellett elmenve kisietett az étkezdéből.

Csak én vettem észre, hogy kiejtett egy papírt a zsebéből, így gyorsan, feltűnés mentesen felvettem és a zsebembe csúsztattam.

-Én jóllaktam...-Mondtam, mikor megettem mindent.

-Én is...-Bólintott.-Mehetünk?

-Aha.-Álltam fel, majd elmentünk.

Nálunk felvittem a cuccokat...

-Kicsim...Nekem most el kell mennem járőrözni...-Mondta.-Holnap reggel kilencre érted jövök.Addig készülj el, oké?-Ölelt át.

-Oké...-Fúrtam arcomat a nyakába.-Szeretlek...Vigyázzatok magatokra...-Léptem hátrébb.

-Mint mindig...-Mosolygott rám, majd megcsókolt.-Én is szeretlek...

-Szia...-Intettem.

-Szia...-Ment ki.

Felmentem a szobámba és a nadrágom zsebéből elő vettem a papírt, hogy elolvassam...