2.Fejezet: Ismeretlen Ismerős

Másnap reggel tízkor már ébredeztünk...

-Jó reggelt...-Nyöszörögtem, majd vissza bújtam Embry karjaiba.

-Nem úgy volt, hogy ma "shoppnigolni" megyünk?-Kérdezte lányos hangon.

-Még öt percet tud várni a shopping...-Nyögtem.Majd mély levegőt vettem és kikászálódtam az ágyból.

-Megyek zuhanyozni...-Csoszogtam a fürdőm felé.

-Mehetek veled?-Ült fel Embry.

-Ühüm...-Bólogattam, mire utánam jött.

Együtt gyors lezuhanyoztunk (tényleg csak zuhanyoztunk!!!) majd megfésülködtem, hajat vasaltam, sminkeltem és elmentem fogat mosni.

Aztán mentem felöltözni...

Egy nagyon kedvenc felsőt és egy fekete nadrágot vettem fel, hozzá egy aranyszínű cipőt és egy karkötőt.

Átpakoltam a táskámból, ami tegnap volt nálam egy másikba, amit nemrég kaptam Kim-től.

Hihetetlen mennyi hülyeség van az én táskámba...

Egy halom zsepi, vagy hat toll, bankkártya...Huh az jól jöhet!

Átpakoltam, utána még vártam Embry-re tíz percet.

Majd megjelent...

Egy sötét póló volt rajta, citromsárga szegéllyel, egy farmer és egy karkötő...

Ismét dögös...Ez lesz a vesztem!

-Indulhatunk?-Mosolyogtam rá, majd bólintására indultunk.

Most az én kocsimmal mentünk, a Nissan-nal.

Port Angeles felé vettük az irányt, s meg sem álltunk a Plázáig.

Ott kiszálltunk a parkolóba és mehettünk is shoppingolni!!!

Bementünk egy Cavalli boltba...Imádom ezt a tervezőt!Remek ruhái vannak...

-És...Milyen ruhára gondoltál?-Kérdezte Embry.

-Hát...Valami elegánsra, de nem giccsesre és nem akarok kiöltözni...Szóval...Valami csinosra.-Vontam vállat.-Még nem tudom.-És tényleg nem tudtam...Nem akartam túlöltözni Emily-t, de nem akartam alul öltözött sem lenni!

-Sziasztok!Segíthetek valamiben?-Kérdezte egy hosszú, barna hajú lány.

-Szia...Hát holnap lesz egy barátnőm esküvője és ruhát keresek.Valami nem túl elegánsat, de nem is olyan egyszerűt...-Mondtam.

-Oh...Jó helyen jártok akkor...-Mosolygott inkább Embry-re, mint rám...Ami belátom, egy kissé bosszantott.-Erre...Itt vannak az alkalmi ruhák.-Indult meg a sorok között, majd mikor oda értünk az adott sorhoz elment egy kicsit messzebb...

-Ehhez mit szólsz?-Mutatott fel egy csupa fodor-narancssárga ruhát Embry vigyorogva.

-Kihagyom, kösz...-Húztam el a számat.-Valami feketére gondoltam...-Elmélkedtem.-Hát...Nem jártunk szerencsével.-Sóhajtottam, majd átmentünk egy másik boltba...Max & Co.

Amint beléptünk a sorok közé a szemem megakadt Rajta és tudtam, hogy Ő lesz az...Egy fekete-fehér, pánt nélküli ruha...Imádtam már első látásra!

-Ő lesz az.-Mondtam Embry felé fordulva aki mosolyogva bólogatott egy sort, majd bevittük a próba fülkébe, felpróbáltam és kimentem Embry elé.Pördültem egyet-kettőt, ő meg helyeselt...Aztán vissza öltöztem és mehettünk is fizetni...

Mikor kiléptünk az üzletből a hasam jelezte delet, így elindultunk egy kajáldába ebédelni.

Amint leültem Embry elment az ebédért, én meg nézelődni kezdtem...Szokásom, hogy tanulmányozom az embereket...

Szemem megakadt egy magányosan ülő emberen, a sarokban...Egyedül ült, baseball sapkája a szemére húzva...De mikor egy kicsit felemelte a fejét szemei megcsillantak valami fehéres fénnyel...Kicsit meglepetten dőltem hátra, majd az érkező Embry zajára is össze rezzentem.

-Valami baj van?-Kérdezte.

-Ja, nem, dehogy!-Mosolyogtam rá.-Csak elgondolkoztam...

-Ja...Megértem...-Mosolygott majd enni kezdtünk.

De időnként én mindig a különös alak felé pillantottam...

Aki egyszer csak felállt és a mi asztalunk mellett elmenve kisietett az étkezdéből.

Csak én vettem észre, hogy kiejtett egy papírt a zsebéből, így gyorsan, feltűnés mentesen felvettem és a zsebembe csúsztattam.

-Én jóllaktam...-Mondtam, mikor megettem mindent.

-Én is...-Bólintott.-Mehetünk?

-Aha.-Álltam fel, majd elmentünk.

Nálunk felvittem a cuccokat...

-Kicsim...Nekem most el kell mennem járőrözni...-Mondta.-Holnap reggel kilencre érted jövök.Addig készülj el, oké?-Ölelt át.

-Oké...-Fúrtam arcomat a nyakába.-Szeretlek...Vigyázzatok magatokra...-Léptem hátrébb.

-Mint mindig...-Mosolygott rám, majd megcsókolt.-Én is szeretlek...

-Szia...-Intettem.

-Szia...-Ment ki.

Felmentem a szobámba és a nadrágom zsebéből elő vettem a papírt, hogy elolvassam...

1.Fejezet: Hírek

-Szia, Kicsim!-Karolt át hátulról Embry.

-Szia...-Fordultam felé, majd csókot nyomtam az ajkaira.

Már otthon laktam...Apuval kibékültem, Mirabella temetése már megvolt...Egy éve mindennek ami történt. Embry-vel együtt vagyunk és minden tökéletes.

-Mi újság?-Fordultam vissza, majd bele kortyoltam a teámba.

-Hivatalosak vagyunk mára Emily-ékhez egy tábortüzes, családias vacsira.-Mondta.

-Remek!-Mosolyodtam el.-Hánykor indulunk?-Kérdeztem.

-Úgy...Hat fele.Neked oké?-Kérdezte.

-Aha.-Bólintottam.-Még lezuhanyozok, megcsinálom magam, felöltözök és mehetünk.-Soroltam, miközben a lépcsőn mentünk felfelé a szobámba.

-Remek...Van két órád.-Ült le az ágyamra.Én meg bementem a fürdőbe.

Lezuhanyoztam, amire fél órát szántam.Plusz még volt a hajmosás...Háromnegyed óra múlva már a tükör előtt álltam törölközőbe csavarva.

Megszárítottam és kivasaltam a hajamat. Aztán megcsináltam a sminkemet.

Végül törölközőben kimentem a szekrényemhez, hogy felöltözzek.

-Csini vagy...Jöhetnél így is.-Vigyorgott a szerelmem.

-Hm...Kac-kac...-Öltöttem ki rá a nyelvem.Majd elő rángattam a zöldes-kék felsőmet, egy farmert és vissza mentem a fürdőbe.

Felöltözve mentem vissza, majd felvettem a zöldes-kékes magassarkúm és kész is voltam.

-Hm...Rekord idő.-Vigyorgott.-Egy és fél óra.

-Király vagyok...-Vontam vállat.

-Mennyünk...Még beugrunk hozzánk, átöltözöm én is...-Mondta, majd felállt, átkarolt és elmentünk.

Lent a konyhában ott ült Mel...

-Mel!Elmentem...Majd jövök, oké?-Mosolyogtam a nőre.

-Rendben, persze menny csak, Kelly...-Mosolygott rám halványan.-Vigyázz magadra...

-Szia!-Köszöntünk Embry-vel egyszerre.

-Sziasztok!-Intett.

Beültünk Embry kocsijába és elindultunk.

-Még mindig nem dolgozta fel Mira halálát...-Mondta maga elé bámulva Embry.

-Te sem tudnád feldolgozni, ha a gyereked csak úgy eltűnt, aztán meghalt volna...-Sóhajtottam.-És a legrosszabb, hogy minden nap látom ahogy szenved, ahogy sír és tudom, hogy...Én vagyok a hibás Mira haláláért...-Sóhajtottam.

-Ne hibáztasd magad...-Fogta meg a kezem.-Ami történt, megtörtént...Már nem tehetünk semmit.-Mosolygott rám bátorítóan.

Majd a kocsi megállt a Call-Ház előtt, mi meg kiszálltunk.

Bementünk és Embry anyukája mosolyogva ölelt meg minket.

-Szia, Margaret!-Mosolyogtam a nőre, majd puszit váltottunk.-Hogy vagy?

-Köszönöm, remekül!És te, kincsem?-Kérdezte végig mérve.-Gyönyörű vagy!

-Na...Én el megyek átöltözni, ti meg beszélgessetek...-Mondta Embry, majd bement a szobájába.

-Köszönöm szépen, én is megvagyok...-Mosolyogtam vissza.-Te is jössz Emily-ékhez?-Kérdeztem.

-Nem, én meghagyom nektek a bulizást...Már kiöregedtem.-Legyintett.

-Ugyan, dehogy!-Mosolyodtam el.

Tíz perc múlva Embry megjelent és megjegyzem eszméletlenül dögös volt!!!

A fehér póló megfeszült az izmain, Hugo Boss új illata körbe lengte...Uhh...

-Mehetünk?-Karolt át.

-Aha...-Bólintottam.

Miután elbúcsúztunk már indultunk is...

***

A kocsi begördült Paul új szürke Lexus-a mellé, majd kiszállva elindultunk a part felé...

-Sziasztok!-Köszöntünk jókedvűen.

-Kelly!Embry!Sziasztok!-Jött oda Emily.Majd puszit váltottunk.

Embry elment a srácok közé, én és Em pedig letelepedtünk a csajokhoz, akik Leah, Kim, Emily és én voltunk...

-És...Mi ez a hirtelen össze kell jönnünk dolog?-Kérdeztem.

-Majd a vacsinál megtudja mindenki...-Somolygott Em, majd futva Sam-re pillantott.

-Oké...-Vontam vállat.-Mikor lesz vacsi??-Csillant fel a szemem.

-Akár most.-Állt fel barátnőm, majd az asztalhoz ment.-Srácok!Vacsora!!!-Kiáltotta, majd mind leültünk az asztalhoz.

-Drágám!Vacsora előtt, vagy után?-Kérdezte Sam, sokat sejtető mosollyal.

-Most.-Állt fel Em.-Szóval...Srácok!

Mindenki rájuk nézett...

-Szeretnénk bejelenteni valamit...-Mondta Sam, miközben magához ölelte a kedvesét.

-Holnap után...-Nézett össze Emily Sam-mel.-Megesküszünk!!!-Mondták egyszerre.

A lányok sikoltozni, a fiúk meg "hurrázni" kezdtek.

-Gratulálunk!-Mondogattuk.

-Jaj de jó!!!-Örvendeztem én is.-Végre...-Öleltem magamhoz boldog barátnőmet, majd Sam-t is.

Majd vacsorához kezdtünk, boldogan, gondtalanul...

-Akkor...Holnap eljössz velem vásárolni?-Böktem oldalba Embry-t.

-Elmehetek...-Vonogatta a vállát.

-Ahj...Legalább tégy úgy, mintha szeretnél velem, a barátnőddel vásárolni!-Kuncogtam.

-Én téged szeretlek...Nem a vásárlást...-Karolt át.-De érted bármit.-Nyomott puszit az arcomra.

Még néhány órán át beszélgettünk és nevetgéltünk a haverokkal, majd hazafelé vettük az irányt.Embry nálunk aludt.Mivel volt nálunk ruhája nem kellett bemenni hozzájuk.Egyenest hozzánk mentünk.Felmentünk a szobámba, átvettük a pizsit, ami nekem egy franciaalsót és egy topot, neki meg egy alsógatyát jelentett...

Aztán eltettük magunkat holnapra...