Kommentek

Sziasztok!
Lehet utálni, mivel egy döntést hoztam.
Fontos lenne (nekem), hogy kommenteljetek a Karácsonyi Külön Rész c. bejegyzéshez, mivel nem tudom, hogy tetszik-e mindenkinek...Minimum 9 kommentet kérek (a 9 a szerencseszámom).
Különben (júúj de fogtok most utálni) nem lesz friss rész...
Szóval...
Vagy kommenteltek és kaptok incsi-fincsi, ropogós frisseket, vagy ha nem és akkor nem :)

Bocsika...
PuszPá!
=)GoOofy(=

B.Ú.É.K.

Sziasztok Kedves Rendszeres Olvasók, Idetévedők és Mindenki Más!
Ezen a bejegyzésen (is) szeretnék Minden Bloggernek BOLDOG, SIKEREKBEN, ÖRÖMÖKBEN ÉS NEM UTOLSÓ SORBAN ALKOHOLBAN DÚS ÚJ ÉVET KÍVÁNNI! ;)
Jó szórakozást Nektek estére :)
Puszillak Titeket!
=)GoOofy(=

Karácsonyi Külön Rész

Karácsony...Az embereknek a mézeskalács, az ünnepek, az ajándékok és a nyugalom jut eszébe erről a gyönyörű szóról...

De nekem, Kelly-nek korántsem ezek ugranak be jelen pillanat...Itt vagyok én egy rakás farkassal, vámpírral és még ez is meg van spékelve két Fúriánnal, akik a bátyám és az apám...Csodás ünnep elé nézünk!

A nagy bevásárlóközpontban sétálgatok éppen és azon gondolkozom, hogy mit vegyek az én...Nem éppen kicsi családomnak.Amibe persze bele tartoznak Cullen-ék, A Falka, Embry, Brandon, Apu és Mel.

Aztán egy apró kis ötlet jutott az eszembe...A falkatagok egy személyre szabott pólót kapnak tőlem.

Bementem a "Kincses Sziget" nevű ajándék boltba, amiben előszeretettel vásárolok...

-Helló!-Köszöntem.

-Szia, Kelly!-Mosolygott rám a fiatal eladónő, Katie.-Mi szél hozott?

-Azt hiszem...A karácsony szele...-Mosolyogtam rá.-Nos...Személyre szabott pólókat szeretnék kérni...Két női és hét férfi...Megoldható?

-Igen, persze.-Mosolygott rám, majd a pólókhoz mentünk...-Milyen szöveget, ábrát kérsz rá?

-Nos...Minden képen farkas legyen rajta és egy szöveg, amit...Le is írok neked.-Mentem a pulthoz, majd írni kezdtem: "Nyugi, nem harapok!"

-Ennyi.-Mondtam, majd átadtam Katie-nek a papírt.-Mikorra lesznek kész?

-Szerintem még ma megcsináljuk őket...Úgy oké?-Mosolygott rám.

-Persze.-Bólogattam.-Ja...És itt vannak a méretek.-Adtam át még egy papírkát Katie-nek.-Majd kifizetem ha jövök, oké?

-Igen, persze!-Mosolygott rám.-Boldog Karácsonyt!

-Köszi, neked is!-Intettem, majd kisiettem.

Oké...A Falka kipipálva.Most jönnek Cullen-ék...

A lányok kapnak tőlem...Ruhát...Igen...Alice és Rose tuti örülni fog egy csini ruhának...Ahogyan Esme is.Bár...Bella...Nos...Ő nem tudom...Na mind egy...Majd megoldom.

bementem egy üzletbe és válogatni kezdtem...Találtam három csodaszép fekete ruhát, amit egyből megimádtam, így meg is vettem.Pont jó Rose-nak, Alice-nek és Esme-nek.

Aztán már csak Bella, a Cullen-fiúk, Brandon, apu, Mel és Embry másik ajándéka jött...

A Cullen srácoknak fogalmam sem volt mit vegyek...Viszont Bellának már tudtam...Ahogx Embry-nek, Apunak és Melanie-nak is...

***

Miután bevásároltam az összes dolgot, megtaláltam a Cullen-Fúk és a többiek ajándékát is hazafelé vettem az irányt...

-Megjöttem!-Szóltam be a dolgozószobába, amelyben az apám melózott.

-Na...Bevásároltál?-Kérdezte mosolyogva.

-Aha...Mindent.-Mosolyogtam vissza.-Melanie?

-Az ajándékokat csomagolja fent, a szobánkban...Azt mondta, hogy neked egy hatalmas ajándékkal készül...-Vont vállat.

Mosolyogva kimentem, majd a cuccokat felkapva felmentem a szobámba.

A naptáramhoz léptem és ismét egy kicsi X-t tettem, ám most a 23-as számra...

-Holnap karácsony...-Mosolyogtam, majd Inna dugta be a fejét a szobaajtómon.-Szia!-Vakargattam meg a buksiját, majd nekiálltam becsomagolni az ajándékokat egy arany-színű csomagolóba, s mindegyiket egy piros szalaggal kötöttem át...

***

Másnap szinte ki pattantam az ágyamból...-KARÁCSONY VAN!-Ugrabugráltam, majd kirohantam a szobámból, mint egy ötéves...Elindultam apuék szobájába...

-Boldog Karácsonyt!!!-Rontottam be.

-Neked is...-Nyöszörögte apu, majd hasra fordult, fejére húzta a párnát.-de most hagyj pihenni, Kicsim...-Sóhajtotta.

-Boldog Karácsonyt, Kelly...-Jött ki a fürdőből mosolyogva Melanie.

-Viszont...-Mosolyogtam vissza, majd az ajtócsengő hangját hallottam meg...

Lerohantam...Embry volt az...

-Szia!Boldog Karácsonyt!-Ugrottam a nyakába.

-Neked is...-Mosolygott rám, majd megcsókolt.

***

Délben elfogyasztottuk a meghitt családi ebédet, melyen Brandon, Embry, Apu, Mel és Én voltunk...Aztán Brand, Embry és én együtt töltöttük az időt, mely még szebbé tette az ünnepet.

Jó volt végre a családommal, az igaz barátaimmal lenni...

***

Másnap volt az ajándék-nap, melyen átadtuk egymásnak az ajándékokat...Apu egy karórát, Melanie pedig egy parfümöt kapott tőlem.Embry egy parfümöt, és még volt a póló, amit a farkasokkal együtt akartam neki odaadni.

-Kelly...-Szólalt meg Embry, mikor ő adta volna nekem az ajándékot...-Az én ajándékomat...Nem most fogod megkapni.Mert..Ez egy különleges ajándék...

-Oké...-Feleltem lassan.-Már alig várom...-Mosolyogtam rá.

És aztán jött Brandon...Akinek egy...Nem is tudom, hogy fogalmazzak...Különleges ajándékot szántam.-Brandon...Ez a tiéd...-Nyújtottam felé egy csomagot.

-Köszönöm Kelly...-Mosolygott rám, majd ő is elővett egy apró téglalap alakú piros csomagot.-Ezt pedig tőlem kapod.

-Köszönöm.-Vettem át, majd együtt bontottuk ki.

Elképedve néztem a dobozka tartalmát, ami...Gyönyörű volt...

-Te jó ég...-Hebegtem, majd kivettem a nyakláncot, amin egy sarovszki kövekkel kirakott ezüst angyalszárny volt...-Köszönöm szépen!Ez gyönyörű!-Mondtam, majd a nyakamba akasztottam.

-Ez pedig nagyon aranyos és kedves tőled...-Mosolygott rám, majd felemelte a párnát, amin egy felirat volt. "A Legjobb Bátyómnak!"És egy majom tartott egy piros szívecskét a kezében...Ahogy megpillantottam a boltban ő jutott az eszembe.

***

Már a Cullen ház is karácsonyi hangulatban égett.

Alice és esme rendesen kitett magáért.A nappali és az egész ház gyönyörű ezüst és kék színekben pompázott.Mécsesek, gyertyák égtek mindenütt.

-Sziasztok!Boldog Karácsonyt!-Léptem be a házba.

-Szia!-Köszöntek a többiek, majd viszonozták a jókívánságot.

-Ajándékosztás!-Csiripelte Alice, majd mellém rohant.-Ezt tőlem és Jaspertől kapod sok-sok szeretettel!-Mosolygott, majd átadta a csomagot.

-Köszönöm szépen!-Mosolyogtam rá, majd puszit váltva kibontottam a csomagot, melyben egy szép blúz lapult...Azonnal beleszerettem!

-Láttam, hogy tetszeni fog.-Mosolygott rám.

-A látomásaid ismét nem tévedtek.-Kuncogtam, majd elővettem az Ő ajándékukat is.-Ezt te kapod, Alice...Remélem tetszeni fog.-Nyújtottam át az ajándékot, majd Jaspernek is.

Alice tapsikolt örömében, ahogy meglátta a fekete koktél-ruhát.Jasper pedig a tőle megszokott módon mosolygott és hálás tekintettel pillantott rám, ahogy meglátta az Armani karkötőt.

-Kelly!Ezt tőlem és Emmett-től kapod...-Lépet toda hozzám Rose és a nagy macija.

-Hogy rajtam kívül is legyen egy nagy macid...-Vigyorgott Em, majd a háta mögül előhúzott egy nagy, hófehér macit, aminek a nyakán egy piros szalag volt.

-Köszönöm szépen!Ez nagyon édes!-Mosolyogtam, majd elővettem Rose ajándékát és átadtam neki.A fekete ruha nagyon tetszett neki, s ezt úgy mutatta ki, hogy úgy megölelt, hogy majd kinyomta belőlem a szuszt.

Emmett egy Helmut Lang inget kapott tőlem, amit egyszer még régebben együtt néztünk ki neki Rose-zal.Ő is felkapott és megpörgetett a levegőben...

Aztán jött Esme és Carlisle.Esme-nek nagyon tetszett a ruha, ami ugyancsak fekete volt...Carlisle pedig nagyon örült a fehér Diesel karórának.Aztán jött Edward és Bella.

-Edward egy kellemes, barátságos mosollyal díjazta a remek választásomat az armani nyaklánc terén...S végül jött Bella...

-Nos...Bells...Neked volt a legnehezebb ajándékot találni.Igazából...Fogalmam sincs, hogy fog-e tetszeni, de...Remélem, hogy igen.-Vettem elő a csomagot, majd Bella-nak átadva a lány kibontotta...Egy zöld ruha volt benne, ami szerencsémre nagyon elnyerte a tetszését.

-Kelly...És most jön a családunk valódi ajándéka neked...-Szólalt meg Carlisle, majd a nadrágja zsebéből előhúzott egy kulcsot.-Mint tudod...Te a családunk tagja vagy.A mi házunk a tiéd is.-Adta át a kulcsokat, amitől teljesen meghatódtam, majd sorra ölelve

Aztán én is megkaptam a szebbnél szebb ajándékokat, majd néhány órát még eltöltöttem náluk.

Aztán Embry jött értem...

Elindultunk a falkához...

-Sziasztok!-Köszöntek jókedvűen.

-Boldog Karácsonyt!-Mosolyogtam.

A falkától közösen kaptam ajándékot.

Ami egy farkasos ezüst karkötő volt...Imádtam!

-Nos...Fiúk, lányok!Ezt tőlünk kapjátok.Boldog Karácsonyt!-Adtam át a becsomagolt pólókat a személyeknek.

Mindannyian örültek nekik.A fiúk fel is kapták és vigyorogva nevetgélve ugratták egymást.

Mindenki boldog volt...

***

Aztán már csak az estére vártam...Ami el is jött...Melanie és Apu elmentek vacsorázni, így csak én és Embry maradtunk otthon.

Csináltam egy vacsorát, megterítettem és a fényt csak a gyertyák adták...Gyönyörű volt.

Mikor az asztalnál ültünk Embry megszólalt...

-Nos...Az én ajándékomat most fogod megkapni Kelly.-Állt fel, majd mellém lépve letérdelt elém, s a nadrágja zsebéből előhúzott egy fekete dobozt, amit felnyitott, s egy gyönyörű gyűrű tárult elém...-Kelly...Hozzám jössz feleségül?

-I...Igen...-Feleltem nagyot nyelve, majd mikor felfogtam a szavak értelmét a nyakába ugrottam és sírtam...Sírtam örömömben...-Igen!Igen!Igen!-Ismételgettem, majd az ujjamra húzta a gyűrűt és megcsókolt...

-Ez életem legszebb karácsonya!-Suttogtam mosolyogva.

-[]-

Néhány Ajándék:

13.Fejezet: Leah

Már a srácokhoz tartottunk...Brandon, Embry és én.

Az idő, úgy tizenegy-dél környékén járt...

Majd kiléptünk a fák közül és megláttuk a házat.

-Hé!Sziasztok!-Lépett be először Embry a házba, majd utána mi is.

Mindenki ott volt...Kivéve Leah-t.

-Helló!-Köszöntünk Brandon-nal.

-Sziasztok!-Köszöntek a fiúk is.

Paul arcán ismét gyűlölet volt, amint ránézett Brandon-ra...Nem értem én ezt a fiút...Teljesen bolond...

-Mi újság?-Kérdezte Em, mikor ketten a konyhában voltunk.

-Hát...Azért jöttünk, hogy megkérdezzünk valamit...Ami...Nagyon fontos lenne és most hétvégén...Péntek reggeltől hétfő reggelig tart.-Összegeztem, majd segítettem áthordani a kaját az étkezőbe.

-És...Mi lenne az?-Kérdezte Sam.

-Nos...Nemsokára itt a szülinapom és...Az apámtól tegnap megkaptam az ajándékomat.-Vettem elő a kulcsokat a zsebemből.-Ez a...Lakásom kulcsa...-Mosolyodtam el.-Forks-on túl, fent a hegyekben...Az erdőben.És...Arra gondoltunk, hogy lemehetnénk péntektől hétfőig a házba és...Lazulhatnánk.Persze, ha nektek is jó úgy.

-Öhm...Ha a fiúk, Emily és Leah bele egyeznek...Oké, legyen.-Felelte Sam.

-Naná, hogy beleegyezünk!-Vágta rá Jared, majd Jake is igenezett.

Aztán lassan a fiúk is igeneztek, naná-ztak és még ki tudja mit mondtak...

De mindenki elcsitult, amikor nyílt az ajtó és Leah lépett be rajta...Szeme rögtön megakadt a bátyámon, Brandon-on és teljesen lefagyott...

Mindannyian feszülten néztünk hol egyikre, hol másikra...Aztán Leah remegni kezdett...

-Leah...-Állt fel lassan Sam.-Nyugodj meg...-De a lány rá sem nézett...Csak Brandon-nal nézett farkas szemet.Aztán villámcsapásként érte a felismerés...Bevésődött.

Leah sarkon fordult, alig ha hármat lépett, átváltozott és szélsebesen berohant az erdőbe...

-Vele meg mi lett?-Kérdezte Brandon.Teljesen be volt lassulva...Még sosem láttam ilyennek.

-Bevésődött.-Feleltem.

-Az jó...-Bólintott elbambulva.-Micsoda?!?!?!-Kapta rám a tekintetét.-Ő...Az...Én...Bevésődésem?

-Igen...-Bólintottam lassan.-Minden bizonnyal...

-És...Ő volt, Leah?

-Igen...A nővérem.-Lépett mellénk Seth.-És igen...Bevésődtetek...

-Mennyünk, keressük meg!-Állt fel Paul, majd Seth, Jake és Jared is vele ment.Aztán Sam.

-Mi megyünk...-Mondtuk, szinte egyszerre Embry-vel, majd Emilytől elbúcsúzva mentünk is...

Be az erdőbe...

***

Már vagy tíz perce sétáltunk, amikor a két srác megtorpant, Embry maga mögé rántott és körbe-körbe pillantott.

Aztán hrtelen egy Leah-farkas rontott elő a bokrok közül és egyenesen Brandon felé tartott.

A bátyám szeme elfehéredett...Most láttam először ilyennek..."Átalakulva"...Fúriánná...

-Leah!Állj le!-Szólalt meg Embry, de Leah meg sem moccant...Ismét Brandonnal szemben állt és farkasszemet néztek...

-Leah...Változz vissza...Nyugodj meg...-Szólalt meg Brandon is.A hangja most olyan...Más volt...Bársonyosabb...Finomabb...Nyugtatóbb...

Leah nagyot morrant, majd hátrébb lépett...Lehajtotta a fejét...És visszament a bokrok közé...

Brandon szemei ismét a régiek voltak...

-Mennyünk.-Mondta színtelen hangon, majd elindult...Mi Embry-vel összenéztünk, majd elindultunk utána...

12.Fejezet: A lakás

-Kelly...Most mi lesz?-Kérdezte Brandon, mikor a kocsimnak dőlve álldogáltunk.

-Nem tudom, Brandon...Nem tudom...-Ráztam meg a fejemet lassan.-Tudod mit...Öhm...Most szerintem menny haza és...Majd telefonon beszélünk...Még...Megpróbálok beszélni apuval...-Löktem el magamat a kocsitól.

-Oké.-Bólintott.-Minden jót...-Ölelt meg.-Majd beszélünk.Szia.

-Szia...-Mosolyogtam rá, majd ő bement az erdőbe, én meg vissza a házba.

A konyhába mentem, s kivettem a hűtőből a narancslevet.Töltöttem magamnak egy pohárba...

-Kelly.-Szólalt meg mögöttem egy hang, mire megfordultam.Apu volt az...

-Apu...-Sóhajtottam.-Mondd...-Keményítettem a hangomon, majd a pulthoz léptem, s átnéztem a leveleket.

-Most azért haragszol, mert...Letagadtam Brandon-t?Mert...Ez nem igaz...Nem tagadtam le, csak...-Mondta.

-Csak?!-Fordultam felé.-Rohadtul úgy hangzott pedig...-Ráztam meg a fejem.-Apu...Legalább most az egyszer adj két dologra őszinte választ...1.: Brandon a fiad? 2.: Fúrián vagy?-Kérdeztem.

-Egy...Igen...-Bólintott lassan.-Kettő...-Nyelt nagyot.-I...Igen...-Nyögte ki végül, mire én a pultnak támaszkodtam.

-O...oké...-Bólintottam.

-Kelly...Még egy kérdésem lenne...-Tette a vállamra a kezét.-Embry, Mira és a többiek...Szóval...Azt mondtad Ők sem emberek.Akkor...Mik?

-Embry és a Quilute fiúk plusz Leah...Vérfarkasok.Cullen-ék...Vámpírok és Mira...Nos Ő...Penchi volt...-Sóhajtottam.-És...Nem eltűnt, hanem...Meghalt...Meg kellett ölnünk.-Ültem le.

-Mi?!-Kérdezte döbbenten.-Miért, vagy...Hogy...Miért?!

-Meg akart ölni...Engem, Embry-t és...A többieket is...Muszáj volt!-Mondtam.-Sajnálom...Azóta rosszul érzem magam Miatta...Rémálmaim vannak és...Szörnyű...-Hajtottam le a fejem.

-Kelly...-Ült le mellém.-Ezt...A szülinapodra szerettem volna, adni, de...Odaadom most.-Vett ki a zsebéből egy kulcsot.-Ez...Egy lakás kulcsa.Egy...Faház, fent a hegyekben, itt, Forks-on túl.

-Szóval...Ez a lakásom kulcsa?-Mosolyogtam rá halványan.

-Igen...Valami olyasmi.-Bólintott mosolyogva.-Ha úgy érzed, hogy el kell menned, gondolkodni, vagy...Magányra van szükséged...Hát tessék...-Adta oda a kulcsokat, majd magamhoz öleltem.

-Köszönöm, Apu.-Mosolyogtam rá, majd felálltam.-Megyek...Telefonálok Brandon-nak, oké?Beszélek vele és...Majd meglátjuk, hogy lesz.

-Igen, persze...-Mosolygott rám.

-Hé...Add át neki, hogy...Ide bármikor jöhet.-Mosolygott, majd vissza mosolyogtam és felmentem a szobámba.

Előkaptam a telefonomat...

-Szia!Na, mi újság?-Szólt bele egyből Brandon.

-Megbékélt.-Mosolyodtam el.-Ja...És azt üzeni, hogy...Ide bármikor jöhetsz...A fia vagy.

-De jó...-Fújta ki a levegőt.

-Ja!És van egy nagyon-nagyon-nagyon szuper hírem!-Huppantam le az ágyra, a kezemben lévő lakáskulcsot fixírozva.

-Na mi?!-Kérdezte.

-Mivel...Egy hét múlva tizennyolc leszek...Aputól megkaptam az ajándékomat...-Dőltem hátra.-Találgass...

-Az a tetkó, amiről beszéltél?

-Nem!

-Áh!Nem szeretem az ilyet!Mondd már!-Türelmetlenkedett.

-Kaptam egy...Lakást, fent a hegyekben, Forks-on túl.-Hadartam el.

-Hú!Ez szuper!-Füttyentett elismerően.-És...Mikor ruccanunk le egy hétvégére?

-Hm...Mit szólnál hozzá, ha...A haverokkal lemennénk most hétvégén?Addig még van...3 nap.-Ültem fel.-Péntek, szombat és vasárnap...Hétfőn meg jönnénk.Reggel...

-Oké...De...A barátaiddal...Beszéld meg azt is, hogy...Én is mehetek-e?Oké?...Nem akarok zavarni.

-Dehogy zavarsz!A bátyám vagy...Az Ő barátjuk is.-Ráztam meg a fejem.

-Hát...Oké, legyen.-Egyezett bele.-Holnap találkozunk...Ok?

-Oké.Tudod mit?Gyere át ebédre!Itt lesz apu és Embry is.-Álltam fel, majd az ablakhoz léptem.Kinéztem...Embry épp ekkor jött ki az erdőből, ember alakban, jókedvűen és a ház felé tartott...

-Oké...Benne vagyok.Akkor holnap.Üdvözlöm Embry-t!Szia!-Elbúcsúztunk, aztán letettük.Én pedig lesiettem a földszintre a szerelmem elé.

Mikor leértem, Ő épp akkor lépett be...

-Szia!-Mosolyogtam rá.

-Helló!-Mosolygott vissza, majd megcsókoltuk egymást.

-Szia, Embry!-Köszönt apu.

-Helló, George!-Intett, majd mi felmentünk a szobámba...

-Nagyon jókedved van ma!-Ölelt magához.

-Naná!-Bólogattam, majd meglengettem előtte a kulcsot...

-Mi ez?

-Kulcs.

-Azt tudom!De minek a kulcsa?-Forgatta meg a szemét.

-Nos...A közös lakásunké...-Mosolyogtam rá.-Fent a hegyekben, Forks-on túl...

-Közös lakásunk?-Kerekedtek el a szemei.

-Igen...Vagyis...Ilyen parti-pecónak mondanám...-Vontam vállat.-Éés...Arra gondoltunk Brandon-nal, hogy...A hétvégén, azaz, péntek reggel mennénk és hétfőn reggel jönnénk...Lemehetnénk a haverokkal...Nem?

-De...Benne vagyok!-Bólogatott mosolyogva.-Holnap...Elnézünk a srácokhoz?És...Akkor meg is kérdezzük, hogy nekik jó-e?

-Ok.-Bólintottam én is.-Már alig várom!!!

11.Fejezet: A Döntés

-Mennünk kell...Hatra jön a falka a partra...-Álltam fel a kanapéról.

-Értem...-Állt fel Alice.-Azért...Kíváncsi vagyok a fejleményekre...Amint van valami hívj!-Ölelt meg.

-Oké, persze...-Mosolyogtam rá, majd a családtól elbúcsúzva beültünk a kocsiba, hogy a partra mennyünk...

***

-És ha nekem jön valamelyik farkas?!-Kérdezte Brandon rémülten.

-Nem, akkor sem mehetsz nekik...Nem lesz semmi baj, nyugodj már meg!-Nevettem fel.-Ők...Nem olyan...Vérengző fenevadak...Inkább...Aranyos...Bazi nagy...Kutyusoknak...Mondanám őket...-Vontam vállat.

-Pincsi, mi?!-Kuncogott.

-Brandon...-Ráztam meg a fejem.-Fogd be...-Vágtam hasba, majd tovább indultunk a parton.

Majd alakokat véltünk felfedezni, néhány kidőlt fán ülve.Mikor integettem felálltak, s elindultak felénk.

-Sziasztok...-Köszöntem.-Srácok...Nem tudom Embry...Mennyit mondott el Nektek, de Ő itt Brandon.A bátyám...-Mutattam be az "idegent" a barátaimnak.

-Embry elmondott mindent...Hogy...Lehet te is...Szóval...Fúrián vagy...-Mondta Sam, Brandonra pillantva.-Sam vagyok...A Falka vezére...

-Brandon...Kelly bátyja.-Biccentett Brandon.

-Hello...Jared vagyok.És...Aki Kelly barátja az az enyém is...-Vigyorgott.

-Szia...Seth vagyok.Ők pedig Quil és Jake.-Mosolygott Seth.

-Brandon...-Mosolygott a tesóm is.

-Leah hol van?-Érdeklődtem.

-Őrjáratozik...Fontosnak...Tartotta.-Vont vállat Seth.

-Paul...-Mutatkozott be a "Problémás Szürke" nyersen.-Szóval...Kelly bátyja, mi?!

-Szia...Igen...A bátyja vagyok.-Felelte Brandon.

-Nagyszerű...-Pillantott rám Paul.

-Paul!Elég legyen...-Szólt rá Sam.

-Szóval...Mit tudtatok meg Dr.Cullen-től?-Kíváncsiskodott Seth.

-Jasper többet tudott...-Mondtam.-De még nem biztos, hogy átváltozom...

-Remélem is...-Szólalt meg Paul.

-Öhm...Szóval...Sam...Mit gondolsz?!-Kérdeztem.-Mit tegyünk?

-Nos...-Sóhajtott az Alfa.-Szerintem mondjátok el az apátoknak...Ő többet tud, mint mi...Hátha...Valamivel előrébb jutunk és...Lezártnak tekinthetjük az ügyet.-Mondta.

-Hát...Jó...-Bólintottam lassan.-De...Mégis...Hogy mondjuk el neki?!

-Kelly...Ez magától fog majd jönni.-Mosolygott rám, majd meghallottuk Leah vonyítását.-Mennünk kell...-Mondta, majd a falka beszaladt a fák közé, mi meg Brandon-nal elindultunk hozzánk...

***

-Itt vagyunk.-Állítottam le a kocsit.-És...Csak apu van itthon.-Mosolyogtam Brandon-ra.

-Akkor...Vágjunk bele...Húgi...-Mosolygott rám.

-Oké...Hajrá!-Szálltam ki, majd Brandon is és bementünk a házba...

-Apu...-Kopogtam be az iroda ajtaján.

-Kelly...Gyere csak.-Mosolygott rám apu.

-Nem egyedül vagyok...-Húztam be magam után Brandon-t is, majd az ajtót becsuktuk...

-Üdv...-Biccentett az apám Brandon-nak, majd rám pillantott.

-Apu...Tudod, hogy...Ki Ő?-Kérdeztem Brandon-ra nézve.

-Nem...Tudnom kéne?-Rázta meg a fejét.

-Brandon Lucas.-Mondtam, mire apu megmerevedett...Rájött...

-Ne...Nem ismerem...-Nyelt nagyot.

-Apu...Ne hazudj!Tudom, hogy tudod!-Mondtam.-És...Én is tudom, hogy mi vagy...És, hogy...Brandon is az...Fúrián.

-Kelly...-Állt fel apu a székéből.-Nem...Tudom, hogy miről beszélsz itt össze-vissza...Én nem is ismerem ezt a fiút...

-Szóval...Letagadod a saját fiad?!?!-Pattant fel Brandon.

-Brandon, nyugi!-Ragadtam meg a bátyám karját.

-Nekem...Egy szörnyeteg nem a fiam...-Mondta apu.

-Akkor...-Álltam fel.-Ezek szerint én sem leszek a lányod...Mivel...Lehet, hogy én is Fúrián vagyok.-Mondtam higgadtan.-Gyere, Brandon...Mennyünk...-Indultam meg kifelé.

-Kelly!-Termett előttem apu.Hátra hőköltem...-Ne menny el...

-Most mondtad, hogy egy szörnyeteg nem lehet a gyermeked...Honnan veszed, hogy nem szörnyetegek között élsz?!-Csaptam az asztalra.

-Ezt hogy érted?!-Kérdezte értetlenül.

-Hát komolyan nem érted?!-Nevettem fel gúnyosan.-A körülöttünk élő emberek...Itt La-Push-ban, Forks-ban...Nem is emberek...-Ráztam meg a fejem.-Azzal, hogy ide költöztünk...Belecsöppentünk egy olyan világba, ami...Nem mondhatni...Normálisnak...Mit gondolsz...Mirabella ember volt?!És tényleg eltűnt?!...Ugyan, dehogy...-Néztem a szemébe, majd Brandon karját megragadva kisiettünk a házból...

10.Fejezet: Fúriánok

Embry nem szólt semmit...Csak rám meredt...

-Öhm...-Köszörülte meg a torkát Brandon.-Honnan..Gondolod...Ezt?-Kérdezte halkan.

-Nos...Összegezünk.-Sóhajtottam.-Hatalmas étvágyam van mostanában...Rengeteget iszok...Gyakori rosszullétek...Egyéb?

-Embry...-Bökte meg Brandon Embry-t.

-Most azonnal elmegyünk hozzátok és kifaggatjuk az apádat, Kelly.-Szólalt meg Embry, majd a gázra lépve, hangos kerék csikorgással megindultunk felénk...

-És mégis mit mondunk neki?!?!-Kérdeztem.-Beállítunk és neki kezdünk: "Áh hello apu, véletlenül nem vagy Fúrián?! Mert történetesen rátaláltam a féltesómra, aki a te fiad és Ő is fúrián...Ja és ezek mellett, mellékesen megjegyzem: Lehet, hogy én is Fúrián vagyok.Tök jó, nem?!"-Játszottam el a jelenetet.-Tuti repesni fog az örömtől!

-Igazad van...-Bólintott Brandon.-Ezzel elárulnánk magunkat is...-Mondta.-Még várjunk...

-Mégis mire?!Hogy Kelly is átalakuljon valami szörnnyé?!?!-Csapott a kormányra Embry.

-Az így is-úgy is bekövetkezhet...Ha elmondjuk, ha nem.-Mondtam.-Várjunk még...Én meg...Megpróbálok finoman...Kiszedni infókat apuból.

-Hát jó...-Bólintott lassan.-De a Falka elől nem hallgathatjuk el ezeket...Tudniuk kell arról, hogy egy idegen...Valami van a földjükön.

-Te elmész a Falkához...Mi meg a Cullen Családhoz...Carlaisle hátha tud segíteni valamit...-Mondtam.-És...Végül ha úgy mindenkinek jó...Hatkor találkozunk a parton.

-Oké.-Kanyarodott le a Cullen-ekhez vezető útra Embry.

***

-Akkor a parton, hatkor.-Csókolt meg Embry, majd bement az erdőbe, mi meg a ház ajtajához mentünk, s mikor kopogásra emeltem a kezem, az ajtó kinyílt s egy Rosalie állt előttünk.

-Szia, Rose...Carlaisle itthon van?-Mosolyogtam a szőke vámpírra.

-Sziasztok...-Engedett utat, hogy bemenjünk.

-Csak nem Kelly-t hallok?-Hallottam meg Emmett hangját, majd megjelent a nagydarab, macis vámpír srác és felkapva magához ölelt...

-Szia Emmett...-Mosolyodtam el.

-Úgy hallottam engem kerestek...-Jelent meg mosolyogva Carlaisle, a nappaliban.

-Igen...-Bólintottam.-Öhm...Nos...Ő itt Brandon, a...bátyám.-Pillantottam fel a mellettem álló fiúra, mire mindenkinek elkerekedett a szeme.

-A bátyád?!?!-Kérdezték.

-Féltesók vagyunk...Az apánk...Közös.-Mondta Brandon.

-Szóval...Carlaisle...Érdeklődni jöttem...-Fordultam az orvos felé.

-Oké, rendben, persze...Erre tessék...-Bementünk az irodájába, s leültetett minket két bőrfotelbe.

-Hallgatlak Titeket...-Dőlt hátra a doki.

-Az érdekelne, hogy...Mennyit tudsz a Fúrián nevű fajról?-Kérdeztem tárgyilagosan.

-Hm...Igen, hallottam már róluk, de nemigen tudok sokat.Csak annyit, hogy az Árnyak szülöttei, emberi lelkekkel táplálkoznak, fehér a szemük...Meg ilyesmik...-Rázta meg a fejét.

-Én talán tudok segíteni.-Hallottam meg Jasper hangját a hátunk mögött lévő ajtóból.

-Jazz...-Biccentett a doki, mire a méz-szőke férfi bejött...-Harcoltam már Fúrián ellen.Nagyon erősek...-Ült le az asztal szélére.-Dél-Amerikából, Peru környékéről származó faj...Erősek, gyorsak, halkak...A szemük izgalmi állapotban, sötétben, harc közben fehérré válik...Remekül látnak, láthatatlanná tudnak válni...-Mondta.-Nagyon veszélyesek és...Nem ajánlatos ujjat húzni velük...-Fejezte be a meséjét.

-És...Azt tudod, hogy hogyan lehet Fúriánná válni?Örökletes, vagy...Lehet másképp is?-Kérdeztem.

-Nos...Ha megharap egy Fúrián...És te túléled.Akkor úgy is lehet.De a túlélés esélye...Nos...Úgy 20-25% lehet...E mellet még örökletes is persze.-Felelte.

-Kösz...-Bólintottam.

-És...Te, Brandon...Örökletesen változtál át, vagy megharaptak?-Kérdezte Jasper.

-Örökletesen...-Felelte a bátyám.

-Apai, anyai ág?-Érdeklődött tovább Jazz.

-Még...Nem tudni...-Nyeltem nagyot.

-Kelly...-Rázta meg a fejét Jazz.-Ne akarj átverni egy vámpírt...Úgy sem sikerülne.-Nevetett fel.

-Na jó...-Sóhajtottam.-Több, mint valószínű, hogy...Apai ágról...

-És...Akkor Te is...-Kérdezte Carlaisle.

-Igen...Lehet, hogy én is...A jelek erre utalnak...-Mondtam.

-Huh...Hát ez...Azért...-Hebegte Jasper.

-Csak félsz, hogy le foglak nyomni...-Mosolyodtam el.

-És...Ezek mellett téged is féltelek.-Mosolygott óvatosan.-Nem tudhatjuk, hogy milyen az átváltozás...Lehet, hogy fájdalmas...Vagy...Akár...Halálos is...